Nagy izgalommal készültünk erre a rally-ra. Már-már akkorával, mint az összes többire. J

Nagy Tibi már hónapokkal előbb elkezdte tervezni a nyomvonalat, majd azt áttervezni, majd lemódosítani és a túra előtti héten még egy utolsó bejárás eredményeként pontosítani. J Előbb csak egy közös nyomban gondolkodtunk, de aztán csak kettő lett belőle, mert igaz ugyan, hogy szeretünk szopni… és ami nem öl meg, az erősebbé tesz, de vajon ezt a Babetták is tudják? Így aztán az igazán hárdos részeket próbálta Tibor úgy felfűzni, hogy azok kerülhetők legyenek azoknak, akik nem vágynak a meghalásra… Kisebb-nagyobb sikerrel ez össze is jött neki. Így lett egy bő 140 km-es hárd nyom és egy kb. 110 km-es lájtosabb nyom, amibe persze azért maradt kellő szopatós rész is. Legalább annyi, hogy az ember végig izgulhatta az egész túrát, azon mélázva, hogy ennyire nem lehet kemény a lájt… tuti, hogy rátévedtünk a hárdra… stb.

Amúgy 200 fő regisztrációjánál húztuk meg a vonalat. Amiből nem is értjük, hogyan lett végül 237 hivatalos és megerősített regisztrált. A startoltatásra egy új módszert próbáltunk ki, szerintem jó lett – pörgött rendesen. Nem egészen félóra alatt sikerült útnak indítanunk végül olyan 250-260 embert. Számunkra a tanúság leginkább az volt, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, még mindig túl sokan jönnek el regisztrálatlanul. Ezzel valamit kezdenünk kell, el kell érnünk, hogy aki nem regisztrált, az maradjon otthon! (Remélem azok is olvassák, akikre vonatkozik…)
Az utolsó ember távoztával elkezdtünk mi is készülődni. Ezen tevékenységünket szakította meg a beérkező járőrkocsi… Valamelyik környéken lakó szerint itt motorosok randalíroznak. Szerencsére a századossal simán meg lehetett beszélni mindent. Kis adat egyeztetés, aztán mindenki ment a dolgára. Béke…

Nagy lendülettel indultunk. A lendületünk ki is tarott az első kanyarig, ami a Dunaparton vitt volna neki egy viszonylag meredek csapásnak. Megállok… a GPS-em nem mutatja, hogy erre kellene jönni, pedig határozottan emléxem rá, hiszen Tiborral többször átbeszéltük a Google Maps-en, hogy merjük, vagy ne merjük erre hozni a hárd nyomot… Nézem a tracekemet: light… és nincs is hardos nyomvonal lementve a GPS-emre. Na, jellemző… L

Szerencsére befutott Tibi, aki az élre állva kiváló navigációt nyújtott a nap végéig. Mentünk egész nap mint a veszettek. Elől Tibor a Piaggio Free-vel, középütt Hugó fiam a Tomos ATX-szel és a sort én zártam egy másik Piaggio Free-vel. Tudom-tudom… szar kis robogókkal… De nem kell félteni a Free-jeinket, ezek mindketten már megjárták az erdélyi Nagy Bihar sokak által járhatatlannak titulált meredélyeit is… J Szóval: no para!

A célba visszaérve megettük a hihetetlenül ízletesre (és melegre) sikeredett babgulyásunkat… amiért csak kisebb csatát kellett megvívnunk a kiszolgáló személyzettel – mert nem talált miket a névsorban. J Majd megízleltük a mennyei méteres kalács ránk eső másfél centijét… és szép óvatosan visszaálltunk a sorba repetáért… J

Amúgy csak a rend kedvéért: kb. 190 adag babgulyás és kb. 3,5 m méteres fogyott el.
A start matricákból 230 db talált gazdára (aki nem regisztrált – nem kapott, ők kb. 30-an voltak…)

Közben örömmel konstatáltam, hogy a MopedRally Egyesületbe befolyt 1%-os felajánlásokból vásárolt étkészlet, sörpad, sörsátor milyen hatékonyan kiszolgálta a rendezvényt… nagyon boldog volt a lelkem látva, hogy nem feleslegesen adták a GLS futárok egymásnak a kilincset az Egyesület székhelyén. Menni fog ez…. és örömmel láttam, hogy a résztvevők beszélgetnek, élménybeszámolnak… nem rohan mindenki haza, mint egy jól sikerült görbe éjszaka után, hanem bizony – maradnak és vegyülnek. Köszönöm! Valami ilyesmi a mopedrally egyáltalán nem titkolt szándéka: az élményszerzés és a közösségépítés.
Még Zsír Feri is (aki azért regisztrálni nem regisztrált…) eltöltött minimum 2 órát a futam után beszélgetve, jópofizva… - pedig ugye tudjuk, hogy ő soha nem fogja megérteni, hogy hogyan lehet arra alkalmatlan gépekkel terepezni… J

Külön köszönöm annak a 20 mopedesnek, akik valóban végig küzdötték ezt a túrát, hogy a célban arcukon a jól megérdemelt munka mindennel össze nem téveszthető mosolyát látva leültek közénk és így engedték, hogy mi is megfürödjünk kicsit az őket övező „megcsináltam”-ködben. Mert ők valóban megcsinálták, ők valóban végig dolgozták a távot – mi meg a kis variátorainkkal leginkább csak utaztunk. J Amennyiben olvassák e-me sorokat, küldhetnének (vagy tehetnének a poszt alá) egy-egy valódi mopedes fotót, mert azért csak mi vagyunk a MOPEDrally! J

Egy szó, mint száz:

Egy nagyon jó rendezvényen vagyunk túl, ami nem jöhetett volna létre a szervezők önzetlen segítése nélkül. (Tibor, aki bejárta a nyomot és akivel hosszú-hosszú éjszakákat átbeszélve formáltuk az egész rendezvényt… ehhez adott hozzá sokat Tünde, aki próbálta a női szemléletet érvényesíteni a sok borostás között. Sanyika és családja, akik a kaját koordinálta és készítette. Veronika, aki már maga sem érti, hogy milyen indíttatásból a süteményt készítette és a kiszolgálásban segédkezett. Juditnak aki a többiekkel együtt részt vett a startoltatásban, majd az ételosztásnál jeleskedett. És persze azoknak az önkénteseknek, akik ott helyben vállaltak kisebb-nagyobb szerepet a lebonyolításban, főzésben, zöldség pucolásban, mosogatásban, rámolásban.)

De a legfontosabb: hadd köszönjem meg nektek, kik eljöttetek és megtiszteltek minket. Akiknél a részvétel nem ragadt meg a regisztrációs űrlap kitöltésénél, akik felpakolták a gépeiket a futóra (vagy a bátrabbak talpon érkezve) és el is indultak valamelyik nyomvonalon. Akik értelmet adnak ennek az egésznek. Mert induló nélkül semmit nem érne az egész. Körülbelül 18 éve indult ez a rendezvénysorozat kb. egy tucat lelkes emberrel… - látjátok, hogy mivé forrta ki magát? És ez csak nektek köszönhető – tudom-tudom… sokak szerint nekem is. De nem. Ha nem látnám az igényt rá, ha nem látnám a célban csillogó szemeket, ha nem kapnék a rendezvény után egy pár lelkes köszönő e-mailt vagy telefont, már régen abbahagytam volna…

És hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem azt is, hogy évről-évre láthatóan figyelembe veszitek a hülyébbnél-hülyébb kéréseimet és betartjátok rigolyáimat! (Nem jött egy darab nagy enduró sem – köszi! De azért ne felejtsétek: a pünkösdi (tavaszi) rally-ra 2025-ben sem nevezhet senki vízhűtéses enduróval, illetve krossz gumival szerelt járművel!)

MopedRally for ever!

Üdv: taki

ui: ha van valakinek írói vénája és pár sorral megemlékezne a rendezvényről: örömmel vennénk és tennénk fel a www.mopedrally.hu oldalra.

Köszönjük az adományokat! Ne feledjétek az 1%, ami neked semmibe sem kerül, mi meg továbbra is tudjuk biztosítani a rendezvény ingyenességét… J

Sziasztok Rallysták!

Közeleg a várva várt időpont amikor a dunaföldvári kempingben reggel kilenckor Taki ellővi a startpisztolyt, felvinnyognak az ötvenesek, és nekilódulunk. 😊 Kezdésnek megnézzük a dunaföldvári pincesort, ezt a mopedesek „szeretni” fogják mert jó kis emelkedő végig. De utána kárpótol mindenkit a Dunával párhuzamosan löszháton futó út, ahonnan tök jó rálátás van a tőlünk balra hömpölygő Dunára és az Alföldre. Kanyargunk egy kicsit, átvágunk a hatos főúton majd bevetjük magunkat a hol jobban, hol kevésbé járt erdőségbe. Elmegyünk Bölcske mellett, élvezetes dimbi- dombis utacskákon haladunk Paks felé. Egy alig járt úton haladva megnézünk egy vadregényes, nádas szegélyezte halastavat , majd megkerülve Dunakömlődöt átmegyünk a Kömlődi TSZ  telephelyén😊 aztán a szőlő ültetvények között motorozva, meglepődünk. Egy meredek bazalt köves út visz fel a szemben lévő dombra (ej de fogják szeretni a gyengébb gépekkel levők) ott eszméletlen látvány fogad, távolban a Szekszárdi dombság és a Paksi Atomerőmű.
Megkerüljük Paksot, átmegyünk az autópálya alatt a beton vályúban (tavaly is volt) majd haladós földúton szántóföldek között gurulunk Pusztahencséig, ahol fordulunk egy balost és bevetjük magunkat a járatlan rengetegbe… Tengelicnél aszfaltozunk egy rövidet, majd elhagyva egy szép dombos mezőt, némi homokos út után Kajdacs érintésével átmegyünk a Sión hídon. Itt megint némi aszfalt, majd megtámadjuk az úzdi adótornyot ami egy jó kis hegy (na jó domb) tetején van (itt sem fog mindenki szeretni engem…) Onnan le a Donat patak völgyében a halastavak mellett, és irány Nagydorog, MOL kút tankolás. Itt olyan 90 km körül leszünk.
Innentől elég haladós lesz a dolog, Németkér felé széles homokos úton csutkagáz, majd onnan megint haladós hullámos egyenes kisebb emelkedőkkel 😊 Egy darabig. Azért a végére csak hagyunk egy kis kalandot! Ismét bevetjük magunkat a dombvidékre, jó kis dimbi-dombis nyomon érünk vissza Dunaföldvárra.

A teljes táv 130 km. 90 kilométernél tudsz tankolni, jelöltem a Track-en. Lesznek aszfaltos betétek, olyan 10 % az össztávban, de ezeknek csak örülni fogtok 😊

 Az útvonal változatos, lelkileg mindenre készülj fel, a széles haladóstól az egynyomos ösvényig, a sík homokostól a meredek mászásig. 😊

Pár lakott településen átmegyünk, szóval jogsi, biztosítás jó ha van….

 A túrából több helyen ki lehet szállni, ha megnézed térképet egyértelmű hol. Vannak lehetőségek aszfaltos rövidítésekre, csak a kreativitásodon múlik 😊

A túra több helyen keresztez aszfalt utakat, néhol a legváratlanabb helyeken! Légyszi nagyon figyeljetek!!!! A Track-en jelöltem ezeket a helyeket.

Track, GPS nélkül, egyedül ne indulj el, nem fogsz tudni végig menni…. Inkább csapódj hozzá valakikhez.

Jó motorozást!

Üdv: BigTibi, Paks

Két kisebb szervezésű gurulással helyettesítettük az őszi rally-t.

1. Valódi mopedekkel a mopedrally nyomán:

https://youtu.be/XR6M5KbY7Bc

2. Endurókkal  - Nagy Tomi féle körtúra:

https://youtu.be/Agzh9bVlo7E

Megérkeztünk... Jó volt...

150 feletti regisztráló,

az indulók számáról nincs adatunk...

67 hibátlan teljesítő (névsor hamarosan) és közel 20 hiányos adatlappal célba érő...

Öröm volt Önökkel együtt gurulni!

Ha írsz egy pár sort az info kukac mopedrally pont hu címra, azt szívesen megosztom itt!!

93 fő indult el

62 fő ért a célba

Akik leadták az adatlapokat:

Videó (vágott):

Videó (vágatlan - popcornos verzió):