Egy rövid kis összefoglaló egy kis Simsonos csapat szemszögéből! 

 

A Hykomat Team nevében írok nektek, 6 elszánt versenyző (Tolnából 24-52 éves korosztály vegyesen), akik mindannyian Simson S51 motorokkal vágtak neki ennek a kemény csatának. A 6 főből négyen már a harmadik rallynkat teljesítettük (volna) de volt a csapatunkban 2 első rally-sta is, akiknek ez volt az első versenye.

Mi az előző két év összes tapasztalatát beletettük az előkészületekbe, motorokat felkészítettük, többször lepróbáltuk, hogy biztosan nem legyen komolyabb baj útközben. A nevezés, a szervezés, a rajtoltatás, a track, az ellenőrzőpontok, nagyon szuper módon voltak előkészítve, minden elismerésem a szervezőké, iszonyatos munkát fektettetek bele, amit szívből köszönünk!

A futam első ca. 130 km-es szakasza kisebb zökkenőkkel ugyan (egy kisebb esés a harmatos füvön, egy gyertyacsere, illetve Ádám barátunk végzetes gyújtásproblémája és kiesése) szépen lement, nagyon élveztük, végig a mezőny első harmadában tudtunk motorozni. Változatos tájakon, élvezetes volt a motorozás! Aztán beértünk a homokra…, na itt kezdődtek a problémák..! Az előző években is volt homokmotorozás, de az mégsem volt ennyire hosszú és kimerítő. Bizonyára az előző években az időjárás a verseny előtti esősebb napok segítettek ezen…!  Sajnos a kis 50 ccm Simsonok a hosszabb szakaszokon történő folyamatos 1-es sebesség fokozatban történő nyélgázt a már-már tengelyig érő forró homokban nem sokáig tolerálták, néha azt hittem a menetszél hűtés elmaradása miatt szétrobbannak a blokkok, miközben a 37 fokban valahol az Alföld közepén a túlélésért küzdöttünk J és egyre többször tettük fel magunknak a kérdést, hogy mi a fenét keresünk mi itt ! Több kilóméteren keresztül a motor mellett futva, tolva , hogy ne akadjunk el, csak mentünk, mentünk előre. Sokszor megfordult a fejünkben, hogy feladjuk, mert ennek így nincs értelme, ezt már nem élvezzük annyira ez egy kilátástalan, ádáz küzdelem, a technikával, saját magunkkal és persze az idővel, ami a szokottnál is sokkal gyorsabban telt…! Végig igyekeztünk, csak kisebb megállókkal pihenőkkel, na és persze egyre gyakoribb szerelésekkel (LÉGSZŰRŐ, KARBURÁTORTISZTÍTÁS, SLUSSZOS GYERTYÁK EGYRE GYAKORIBB TISZTÍTÁSA, GÁZMARKOLAT, KUPPLUNGKAR szerelése STB.).

Amikor a csapat valamelyik tagja elgyengült és a feladást fontolgatta, valahogy mindig sikerült túllendíteni magunkat ezen a mentális állapoton és továbbmentünk. Egészen a 17. ellenőrző pontig tartottuk magunkat, na meg utána még egy kicsit…! De a 237 km-nél már brutálisan elfáradtunk, plusz a fiam motorja teljesen feladta a harcot…így ki kellett vontatnom a legközelebbi aszfaltos útra, hogy a kísérő autó felvegye. Ekkor még két bajtársunk is feladta, mert már ránk sötétedett és este 21.00-óra volt…!

Miután három bajtársunktól elköszöntünk, Zoli batárommal úgy döntöttünk, az utolsó 18-km-t csak azért is a saját becsületünk miatt is megcsináljuk és ugyan aszfalton de be fogunk érni a célba…! Ez meg is történt, így este 21.31-kor sikerült a Kemping bejáratáig eljutnunk.

Ugyan jóval a szintidőn túl, de 15-óra 15 perc motoron eltöltött idő után odaértünk egy heroikus küzdelem után. Lerogytunk a fűbe egy fa alá és csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Sajnos az emléklapról lecsúsztunk és miután másnap korán reggel indultunk haza, már nem tudtunk bemenni a Kempingbe..!

Kavarogtak bennünk a gondolatok, hogy mi is volt ez…? Most ezt élveztük…, vagy végigszenvedtük? Akkor és ott sokkal inkább a negatív érzések voltak bennünk. Persze másnap itthon, miközben a motorokat lepakoltuk az autókról, már inkább a poénok, a nevetések voltak előtérben, de bennem mégis maradt egy keserű érzés az egésszel kapcsolatban…, amit nem tudok megfogalmazni.

 

Nagyon köszönjük még egyszer a szervezést! Nekem ez volt a harmadik rallym…,hogy lesz e negyedik, azt most még nem tudom…, de a motorok megmaradnak, mert a motorozást, még ha csak a kis Simsonokkal is, de nagyon szeretem és élvezem. Ugyan „lapunk az emlékről” nem lett, de az emlék a fejünkben és a szívünkben megmarad..!

 

Még egyszer köszönet mindenért!

 

Horváth Róbert és a Hykomat Team csapata ( Elek Zoltán, Genczler Ádám, Szabó Tamás, Hochsteiger Mihály, ifj. Horváth Róbert)