XVIII. Budapest-Szeged offroad Mopedrally 2025

 Nekem ez a szerencsés 13. futamom volt. Több éve már, hogy nem egyedül indulok, most viszont újra egyedül maradtam. Lábon mentem Pusztaszabolcsba, Dunaújváros előtt volt egy kis kipufogó szerelés, egyébként kellemes utam volt. Felállítottam a sátramat a kukoricaföldön, ahol a tulaj mutatta, majd letelepedtem a büfénél. Ezután folyamatosan meresztgettem a szemem, hátha találok ismerőst, akivel együtt mehetnék, de nem találtam. Viszont összeismerkedtem több kellemes figurával. Ennek köszönhetően volt, aki autóval hazahozta a sátramat, derékaljamat és hálózsákomat, így csak egy kis tömegű hátizsákkal kellett motoroznom.

A szállás olyan volt, amilyen a pörkölt finom, csak kevés, a sör drágább, mint ígérték. De hát ráhangolódásnak jó volt, másnap sokkal mostohább körülmények vártak ránk. Reggel még küzdöttem kicsit a GPS-szel, majd a tervezett időben 7 óra után kicsivel elindultam. A vasút alatti átjárónál alaposan föltorlódtunk, percekig azt sem tudtam, hogy mire várunk.

Nagyon élveztem az erdei utakat, illetve Dunaföldvárnál azt a hosszú lejtőt a fák között. Mivel előző nap már 60 km-t mentem tankolás óta, úgy gondoltam, most telerakom a Simsont, aztán már nem lesz vele gond Szegedig. A benzinkútnál kicsit többet időztem, mint terveztem, majd miután toltam egy kört a motort, hogy hajlandó legyen életre kelni, becsatlakoztam a tömött sorokban kígyózó kígyók, ja, nem, motorosok mögé. A Dunán átkelve lélekben már hangolódtam a homokra. Szerencsére a komolyabb mélység csak úgy a 180. km környékén érkezett meg. Viszont por előtte is bőven akadt. Mivel maximálisan egyetértek a Mopedrally szellemiségével, nem igazán törekedtem a gyorsaságra. De az „úton” kavargó porfelhő arra ösztönzött, hogy leelőzzem az előttem haladókat, inkább az ő motorjuk szívja be, minthogy a saját légszűrőmet tegyem próbára. Egy darabon együtt motoroztam egy Star-ossal, hol én előztem meg, hol ő engem. Hol ő igazított útba, hol én őt. Egyikünk se látta rendesen a porlepte telefon kijelzőjét a szikrázó napsütésben, így aztán időnként vissza kellett fordulni. Nagy bánatomra egyszer csak azt mondta, menjek, neki most egy hosszabb szerelés következik.

A táj most is gyönyörű volt. Találkoztam előttem átszaladó őzzel, később nyulakkal, fácánokkal. Aranyló búzamezők, mákmezőben pirosló pipacsok is lengedeztek a szellőben, az ég szikrázott. Cseresznyétől roskadó fák mellet is elhaladtam. Aztán jött a komolyabb homok. Többször is csak 1-es fokozatban tudtam haladni. Egy ilyen után engedélyeztem magamnak egy tíz perces pihenőt, nem sokkal a 14. ellenőrzőpont előtt. Még csak motorhangokat sem hallottam. Itt merült fel bennem, hogy vagy én húztam el nagyon, vagy engem hagytak le sokan. Inkább az előzőre tippeltem, mert több helyen is láttam szerelő társaságokat, illetve az aszfaltos út közelében utánfutós autókat, telefont kézben tartó gazdáikkal. Itt már nagyon fáradt voltam, nem is porolt előttem senki, ezért én sem siettem annyira. Egészen addig, míg egy robogós el nem húzott mellettem, valami iszonyatos sebességgel. Akkor döbbentem rá, hogy talán egy kicsit igyekezhetnék jobban is, mert átestem a ló túloldalára. Talán a 15. ellenőrzőpont előtt, de az is lehet, hogy utána láttam ismét a robogóst, de már alaposan lelassulva, törött tükörrel. Aztán a kilátónál megint találkoztam egy robogóssal, aki szomjan akart veszni, de a pecsételő ember megszánta egy pohár vízzel. Ekkor már az én – kulacsban felforrt – vizem is a végét járta. Innen már aránylag egyszerűen bejutottam a célba, bár a homok még időnként megtréfált. De legalább nem nagyon kellett a navigációval foglalkoznom, mert ez a szakasz már többször is benne volt a track-ben.

15: 58-kor lejelentkeztem és nagy büszkeséggel átvettem az oklevelemet. Hazamentem Újszegedre tisztába tenni magam, ettem pár szelet pizzát, majd, hogy mozogjak is egy kicsit, mivel egész nap csak üldögéltem a motoron, visszatekertem bringával a Szikire az eredményhirdetésre. A régi hídon a bicikliúton kerülgettem a Deja Vu fesztiválra/ról igyekvő szabálytalan gyalogosokat, és arra gondoltam, milyen egy állat vagyok. Ahelyett, hogy én is itt csápolnék C. C. Catch-re, inkább holmi Mopedrallyval kínzom magam vén fejjel.

Az eredményhirdetésen a korábbiakhoz képest kevesen voltunk, ám a hangulat remek volt. Találkoztam a tegnapi „büfés” és néhány korábbi ismerőssel, sőt, nagy boldogságomra a Star-os alkalmi ismerősömmel is, aki defekt miatt lemaradt. Csak beért ő is.

És itt jött a meglepetés. Kiderült, hogy én, a magam nem egész 9 órájával másodikként értem be. A táv rekord hosszú volt, meleg volt, mint a dög, de a technika nem hagyott cserben, még a szokásos gyertya slussz sem fordult elő. Megúsztam egy kisebb elcsúszással, lábtartó görbüléssel, sajgó fenékkel. Mivel 10 órakor el kellett hagyni a kempinget, szűk egyórás bringázás után még 11 előtt haza is értem. De jó is volt befeküdni a puha ágyba!

Azt már csak ma vettem észre, mikor elkezdtem fölkészíteni a gépet a következő rallyra, hogy elfelejtettem eltenni a tartalék belső gumit. Micsoda amatőr hiba!

Végezetül ismét köszönöm Takinak és segítőinek a szervezést, lebonyolítást!

 

Havrincsák Gábor