Továbbra is várjuk az e-mailben küldött élménybeszámolókat!!
íme az első:
Alig bírtam kiheverni a fáradalmakat, 2 x annyit aludtam mint motoroztam, most olvasok és írok, majd cenzúrázod.
A Ződ Villám nyergéből jelentem !
A 2017- es decenniumi moped rallyra készülten az összes hasonló túrához képest a legkevesebbet, ami azért nagy dolog mert a többire sem öltem sok időt, aminek az volt a hozadéka h zömében be sem értem a célba. De most igen. Ha kíváncsi vagy a hogyanra, olvasd végig, ha nem akkor ne.
All in alapon nekivágtam, fejben dőlnek el a dolgok alapon, és hát a cél Szeged volt ami szerintem a motoromnak is plusz motivációt adott. A START-nál irdatlan mennyiségű ember és motor gyűlt össze, számomra a Csillagok Háborúja Mos Eisley kikötője jutott eszembe ahol a világűr minden pontjáról összegyűlt lények adnak egymásnak találkát. Na itt a motorok voltak a világűrből jött lények, nagyon kevés gyári mérnökök által elképzelt gépcsoda jelent meg.
A regisztrációt követően néhány régi arcot véltem felfedezni, majd következett a várva várt indulás. Mivel egy kicsit túlnőtt a csapat az egészséges porszívó méreten, úgy döntöttem hogy egy kettes csapatban leszek megtűrt harmadik, így vágtam neki a távnak. A telefonos navigációm számomra is érthetetlen módon jól működött igaz az indulás előtt három nappal kipróbáltam Taki javaslatára, többek közt azért mert a múltkor elvesztem Magyarország sivatagába. Na most ne fogok mert egy hétpróbás navigációs erdélyi túrás kolléga volt a társam, igaz ő tavaly nem találta a nyomvonalat Erdélyben veszett el.
Ezennel is köszönöm h a sarkokon időnként megvárt mert én a biztonságos haladást választottam, lassan de bizonytalanul jeligére.
Jó ütemben közelítettük meg a célpontokat, jó hogy nem vagyok vadász mert mind bakot lőttem volna, egyszerűen a kis gurigákat – Taki szerint zászlók- a napsütésben nem érzékeltem, de olyan sokan álltak egy rakáson, hát én is megálltam nézelődni, hátha van valami látnivaló.
Miután kinézelődtük magunkat újra nekiveselkedtünk, ez a művelet az idő fogyásával és a pontok gyarapodásával kissé átalakult magányos nézelődéssé.
A homok sokat segített abban, hogy nem bírtam száguldozni, így nem is estem, konkrétan csak kétszer borultam fel 0,5 km/h nál, csak hogy érezzem milyen selymes és puha a magyar sivatag. Egyszer egy őz vagy szarvas csapat ugrált át a két motor között, sok esélyem nem volt elütni őket, ellentétben velük majdnem elütöttek, de olyan lassú voltam hogy elkerültem a csattanást.
A vége fele már Jézus Mária is velünk volt, meg Ricsi. RICSI NAGY Ő időnként elhagyott nagy tempóba és a következő állomásnál mikor utolértük éppen szereléket igazított fájós arccal. Minden pont között takart egyet ,állítása szerint, ezt négyszer meghallgattuk, de mivel őrült tempóban mindig megelőzött nem tartottuk fel, nem tanult a dologból, Laci is illedelmesen félreállt mert az őrülteket tiszteljük mi is.
Remélem épségben beért ő is mert a motorja szemmel láthatólag ellenezte a száguldást, a hátsó futómű önálló életet élt. Ezennel üdvözlöm.
Az utolsó etap ami a balástyai sivatagosodás eklatáns példája, számomra és a motor számára már a végét jelentette én kimerültem , a váltó kuplung kombó pedig megragadt mint pillanatragasztó a hüvelyk és mutatóujj között.
Összegzésként csak annyi h közel 9 órás motorozás után épségben és a technikát lehetőleg megőrizve sikerült abszolválni a féltávot.
Köszönöm mindenkinek, akik segítettek illetve azoknak akik a bejárást és a szervezést fáradtságot és anyagiakat nem kímélve lebonyolították.
JÓ BULI VOLT!
Üdv 1 Ződ Simó a socckkk közül
Comments powered by CComment