Köszönöm a részvételt! Gratula a kitartáshoz!
Így látta Balázs Po.
Elsőként szeretném megragadni a lehetőséget és köszönetet mondani a Budapest Schwalbe Klub és magam nevében is a remek szervezéséért, valamint, hogy indulhattunk a megmérettetésen.
Minden klappolt. Amikor lehetett indulhattunk, a GPS pontok ott voltak ahol ígérték, gördülékeny ügyintézés, mosolygó emberek, benzingőz és olajfüst, kell ennél több? (a sarat direkt hagytam ki :))
Múlt év Őszén találkoztam elsőként a Mopedrally-val egy videóban. Elsőre megtetszett, és tudtam ott kell legyek egy ilyen kihíváson, így ez volt az első alkalmunk, amikor próbára tehettük a Fecskéinket és önmagunkat.
Egy mondatban: - Jó kis férfi mulatság volt – (ezúton is maximális tisztelet a részvevő hölgyek felé)
Nullához konvergáló terepmotorozási tapasztalattal kezdtem bele, amit a párszor „jé találtam valamit a sárban de hol is lehet” elcsúszással is bizonyítottam.
A megkapott GPS koordináták alapján saját nyomvonaltervet készítettem. Volt egy száraz idős és egy esős nyomvonal tervünk is, és mivel esett, Dabasig az esős változatot használtuk, sok betonúttal és csak a szükséges földutakkal. De azért volt így is bőven dolgunk a sárral.
A Dabasig tartó etapok sok időt elvittek, eleve lassan tudtam(tunk) haladni a marasztaló sártengerben és volt, hogy elcsúszás miatt, volt, hogy a motor makacssága miatt kellett 10-20 perces kényszerpihenőket tartani.
Klubtársam, Krisztián rengeteget segített, mint mentálisan tartotta bennem a lelket, hogy bírjam és a sokévi irodai ülőmunkában megedzett testem tetején lévő fejemben, még a gondolat se forduljon meg a feladásra, vagy amikor arra intett, ne annyira gyorsan, csak amit biztonságosnak érzek (gondolom már unta, hogy nem osztottam meg vele a sárban talált dolgokat).
Dabas után igazán szép utakon vezetett a rally. Sajnos kevés idő volt nézelődni, de azért lopva rendre megcsodáltam a fenyves erdő vörös földjét, a mezőn mindenütt lengedező árvalányhajat és az árnyas, lomerdei hűvös utakat.
Eléggé lemaradtunk a tervezetthez képest, de nem voltunk egyedül, rendre összefutottunk két csapattal is, akik szintén Simsonokkal vágtak neki a távnak, és sokszor egymást váltva érkeztünk más-más nyomvonalakon az ellenőrzőpontokhoz. Az egyik háromfős csapattal végül összebútoroztunk és váltott vezetésükkel folytattuk a túrát.
Egyezségre jutottunk, hogy este hétig megyünk ameddig tudunk, nem hagyunk ki egy pontot sem, és utána betonon folytatjuk a célig. Az este Soltvadkert táján ért minket, itt tértünk át a betonra és még innen is kellett két óra, hogy beérjünk a célba, ahová pont az eredményhirdetéskor pöfögtünk be és meglepetten konstatáltam, hogy nem utolsóként és, hogy erősen megfogyatkozott a mezőny.
Most, hogy már múlik az izomláz, lassan már sárban fekvés miatti zúzódásaim sem fájnak, alig várom, hogy nekiállhassak a tapasztalatok alapján egy új gép tervezésének, építésének, és ott lehessek a következő megmérettetésen.
Videók:
Köszönjük Jocinak a videót!
Rövid összefoglaló videó Jocitól:
Taki csapata videó:
Így élte meg Strádi Géza
Jómagam 56 éves vagyok, ennek fényében elképzelhető, hogy másképpen, más színben látom a dolgokat, vagy azok részeit.
Nos, első alkalommal jelentkeztem a rallyra, évek óta figyelemmel kísértem, de korábban inkább a krosszpályára mentünk motorozni, a versenyzők szerint „lájtos”, (értsd: béna, ügyetlen), bár magunkra nézve megerőltető és élvezetes 1-2 órákra. Nem is volt kismotorom, nem vettem komolyan egy 50-es gépet.(most is jobban tetszik az XR400-am)
Nem nagyon értettem mi jó van abban, hogy 50-es motorokkal egész napon át rissz-rossz utakon bukdácsolni, eltévedni, defektet szerelni, egyéb finom dolgok, a sarazásról nem is beszélve. (Valójában most sem értem)
Sajnos tavaly eladták a sóskúti krosszpálya alatti telket, így hazai pálya nélkül maradtunk. Akkor, legalább menjünk 50 cc-vel!
Négyes csapatunk össz. életkora kb.220 év, aminek fényében szerintem szép, hogy egyáltalán elrajtoltunk az esőben. Még így elöljáróban elmondanám, hogy bár gyerekkorunk óta motorozunk, de erősen kerültük eddig az esőt, sarat, megtehettük, ha esett nem mentünk ki, ha megszáradt, gyerünk! A magam részéről 1 órát sem motoroztam esőben.
A rallyra készülődés leg lényegesebb részének a GPS projektet tartottam, és tartom most is. Most sem tudom, hogyan lehetne korrekt navigációt alkotni a motorra, ami elfogadható áron, a megadott utakon navigál, lehet látni, netán hallani és eltévedés után visszavezet. E tárgykörben szívesen vennék részt egy levelező tanfolyamon. További fejtörést okozott a viszonylag hosszú útvonal esetleges káreseteinek elhárítására/megelőzésére való felszerelkezés. Hátizsák, vagy doboz, elég-e a defektjavító, vagy kell-e belső ilyesmi. Utolsó poén az esőben történő felöltözés/aláöltözés, az esetleges átöltözés, meddig lehet leengedni a komfortszintet?
Nos, elrajtoltunk… Talán 15 perc múlva újra ugyanott, a tenger útban volt.
A navigáció nem hatásos, ki erre, ki arra, anarchia.
A legnagyobb meglepetés a sarazás közben ért. Ment a dolog. Nehéz volt, összpontosítani kellett, állandó figyelem és erőlködés mellett, végeredményben simán mentem. Bírta a motor, nem zavart az eső, a gumi működik, én, bár elfáradtam, nem estem el, megvolt a 3-as pecsét, kijöttünk, sőt a leg fiatalabb versenyzőnk kidőlt a sárban, ki kellett segíteni, + 3 km sár.
Tovább, elkerülő út, a GPS jól elvitt, aszfalt + újabb sár, eső. A szemüveg-sisakplexi-eső-pára összetétel társaim számára kezelhetetlennek bizonyult. A navigációba vetett hit is elillant.
Én még erőltettem a dolgot, egyedül maradva megkerestem a „sár után” és a „csatorna után” bélyegzőket. A „csatorna után” –t követő út megegyezett a „táblánál” bevezetővel, kafa volt. Mindkét fékem elmúlt, de az első visszatért, ezt én elégnek tartottam. Dabason fogyott el az első tank benzin, ez mond valamit az addigi menetről. (igaz, csak 4 l,) A benzinkútnál volt mosó, így megszabadultam a sár 90 %-ától, a ruhámat is leborotváztam. Isteni volt tisztábbnak lenni. Szinte hihetetlen, de semmim sem ázott át, a krosszcsizma vízhatlan, a 3.000 Ft-os esőruha korrekt. Jól öltöztem fel, minden OK. Tovább a táborfalvai betonhíd, sima ügy. Itt már az út nagyrészt hibátlan, ha az elejétől ilyen lett volna, már Soltvadkerten fagyiznánk. Az erdő mellett leraktam a motort, keressem meg a fenyőfát. Meglett, majd eltévedtem. 20 perc bolyongás, meglett a motor. Tovább, egyik út olyan mint a másik, némelyik egészen rossz, mindegy haladok. Az volt fura, hogy nem láttam nyomokat, mégis időnként teljesen más irányból találkoztam mopedesekkel. Miért hosszabb a rövidebb út?
Az 52-es úttal történő találkozás új színezetet adott. Eszembe jutott Taki javaslata: addig menjünk csak, amíg jólesik. Nekem eddig esett jól. Felmértem mennyi van még hátra, arra jutottam, hogy még az is meglehet, hogy rám sötétedik, amit utálnék. Vacsorát sem rendeltem, úgyhogy itt befejezem. A 3 kidőlt kolléga úgyis már várt rám, gondoltam, ők is szívesen hazaindulnának. Röviden: elfogyott a motiváció.
Összegezve: remek volt, jól szórakoztunk. Jó volt a szervezés, semmi cicó, rendben volt az előzetes tájékoztatás gratulálok.
Annyi észrevételem volna csak, hogy a navigációra kellene valami jót ajánlani. Másrészt, a 90-es években jártam tereprallyra, voltak ilyen sarazások, ott indítottak egy előfutót, aki felmérte a pályát és csak akkor indult a mezőny, ha az út „járható” volt. Én reggel kihagyattam volna a 3-7 ig tartó szakaszt, sokkal többen jutottak volna a végére, már, ha ez volna a cél. Persze így is jó volt, ha előre tudom. ezeket a részeket kihagyom, viszont belátom tök jó volt, mert nehéz volt, de még számomra is lekűzdhető. Alternatív helyszín Somogybabod, nehéz eldönteni hol lettem (volna) sárosabb.
Egész biztos, ősszel is indulok, bár előre megfontoltan csak féltrávra készülök, öregesen, szerintem nekem annyi is elég egy jó motorozáshoz, nem kell megszakadni, a kupákat vigyék a fiatalok, a kitartók, szóval a jók!
Még egy mondat: rendes motorral jobban tetszene, bár meglehet, hogy a sárban jobb a kicsi.
Strádi Géza Érd Rieju MRT
Így látta Tündi:
Élmény-( de nem is akármilyen élmények! ;)beszámoló :
Elindultam ...., az első mopderallymon. Most, két nap elteltével is azt mondom, ott kellett lennem! Ha nem mentem volna, kevesebb lennék kb. fél évre való élménnyel! , jónéhány rendkívüli ember megismerésével, tapasztalattal, tudással ;) és persze egy robesszal és még sok egyébbel, amiről könyvet lehetne írni....
Itt szeretném megköszönni Mindenkinek aki ott volt, és különleges élménnyé tette ezt a napot! Köszönöm Takinak és csapatának, hogy idén is odatették magukat ( mert el tudom képzelni, hogy mi zajlik a színfalak mögött...) és időt és energiát nem sajnálva lehetővé tették a részvételünket! Király a póló is!
Külön köszönöm Koncsik Lacinak, akinek nem lehetek eléggé hálás, uis vasárnap a hazaguruláson Kecskemét alatt végleg megadta magát a moci, már nem segített sem a türelmem, sem a kitartásom... Mikor már több mint egy órát próbálkoztam, megjelent Ő, és feláldozta a vasárnap délutánját, hazagurult a szerszámaiért (pedig nem a szomszédban lakott), és rendbe rakta a kis gépsárkányt! Ráadásul semmit nem fogadott el! Így, a családom nagy örömére, ugyan aznap is megkésve, de hazaértem :D
Takinak: hogy mekkora királyság, ha vki mopedrallys :D
Laci azért állt meg, és fordult vissza a hétvégi progijáról, es beáldozta, mert látta, hogy mopedrallys vagyok, és úgy érezte muszáj segítenie. Ők is ott voltak szombaton, de a haverjai motorjai kihullottak, és ők is hazamentek... Dupla fair play-díj Lacinak!!!
Bónusz konklúzió: igenis vannak MentőAngyalok! :)
Elindultam..., ill. nem is, mert előtte gondoiltam még teletankolok... Ki az, aki kitalálta, hogy az ülés alá keeeell???, uis erre nem is gondoltam, mikor otthon fél órát töltöttem azzal, hogy tuti biztonságosan mindent felrögzítsek az ülésre...
Azután indultam csak el :), majdnem lemaradva az előírt indulási időről, szinte utolsóként, persze Takiék utána még sátrat szedtek, hogy még több előnyt adjanak az indulóknak... ;)
A célnál derült ki számomra, hogy sokan közúton közelítették meg az ellenőrzési pontokat, szóval ez is opció volt. Azt gondolom, ha engem ott induláskor megkérdeznek, melyik úton szeretnék menni, akkor is ezt választottam volna, elvégre ezért jöttem, ez volt benne a kihívás, aszfalton bármikor mocizhatok... , ja, és nem is a kupára hajtottam :D
Meg a fenyőfánál is így láttam, bar bélyegezni pézsére bírtam csak, mert közben kiderült, hogy a rajtnál kapott papírom Petinél maradt... (és itt meg naivan írtam az időpontot is) . Peti mikor a rajtnál megtudta, hogy a haverjai mégsem jönnek az eső miatt, átértékelte az indulását, én meg nem erőltettem hogy tartson velem, majd én segítek :) Az igaz ugyan, hogy kissé megnyugtatott volna a tudat, ha a közelben lett volna, na nem is magam miatt aggódtam, hanem, mert 1 hete hoztam el tőle a robeszt, es gondolom jobban ért hozza mint én. ;)
Sokan csodálkoztak, hogy egyedül indultam neki... Én, most magam tettem próbára. Nem szerettem volna senkit akadályozni a haladásában, ilyen szituációban meg a saját határaimat sem ismertem, a frissen szerzett robeszomét meg pláne nem. A tervem az volt, hogy megyek amíg tudok, esetleg, ha úgy adódik, néhány önzetlen segítséget elfogadok nagy duzzogva ;), és ha nem megy tovább, hát kitolom az útra, és telefonos segítséget kérve ( ja igen, itt meg működött is mindkét telóm), vki hazavisz motorostól.
A csatorna partján aztán kiderült, hogy ez mekkora naivitás volt a részemről... :(
Mikor mar ketten toltuk, és annyira beállt a sárba, hogy nem bírtuk 1cm-t sem mozdítani... A sárvédő, és a villa közé is, úgy beragadt az az agyagos vagy milyen trutyi, hogy nem forgott a kerék. Irigykedve néztem a szimósokat, akik vagy levették a sárvédőt, vagy megemelték, és ez lagalább nem okozott nekik gondot. Persze a váltójukat is nagyon szerettem volna, legalább 3 sebességet ;) Ez különben végig vicces volt, mert mert voltak helyzetek, mikor a lábammal lelkesen kalimpáltam a levegőben, hogy egyesbe pakoljam, és akkor had menjen :) (Mielőtt hülyének néznétek, ezt megelőzően, robogón még sohasem ültem... És most tessék, itt vagyok, robogózok, és nem is akárhol,a robogósok Mekkájában :D a MOPEDRALLYN .
Nade közben, aki ezt a szakaszt bevállalta, már így vagy úgy, de sikerült kiérniük az aszfaltra. Hatalmas gratula Mindenkinek, aki a rally ezen részét is végig csinálta! Főként Edinának, akinek még arra is volt energiája, hogy jött nekem segíteni, míg a férje az ő motorját húzta ki a sárból.
Végül ott maradtam egyedül, mert a moci már nem vette jónéven, hogy nagyon akartam menni, és beintett. Berúgni sem lehetett, mert nem tudtuk középsztenderre sem felállítani a nagy sárban.
Aztán újból nekiálltam a kipucolni a sártól, megint toltam 5 métert, megint sárkiszedés... Közben odasétált egy szimós srác, hogy tudnék-e telefonálni, mert az övé megadta magát, a barátja meg itt hagyta, akivel elfelezték a szerszámokat, és pont a gyertyakulccsal lépett le, anélkül meg esélytelen a továbbhaladása. Telefon előás, másik barát jön egy órán belül, nade hol vagyunk? Hát a csatorna partján... , mindegy, jön, megkeres...
Ez erőt adott mindkettőnknek, és újult erővel tovább küzdöttünk, hol toltuk, hol indítani próbáltunk... hogy a több km-re lévő, meg nem látszó, de sejteni vélhető utat elérjük. Egyszer, gondolom a robeszom értékelte a kitartásom, mert vmi csoda folytán beindult. Innen nekem már roppant egyszerű volt, de nem tudtam volna egyedül hagyni a sorstársam, hamar idáig együtt szívtunk. Egyszercsak, feltűnt egy enduró, egy srác (mert ő az, akinek végleg szétment a lánca, és tudja milyen szívás itt) visszajött az apósáéval, kivontatni kötéllel. Nem tűnt a legjobb megoldásnak ebben a sárban, de valamivel közelebb jutottak a célhoz, egész addig, míg a szimo az oldalára fekve szántott kicsit az úton... Akkor mar jött a barát is, vadiújgyöngyvászon edzőcipőben, úgy hallotta a telóban baj van, indult azonnal, nem volt idő átöltözni, merthogy zuhog az eső, és a barátja kint vár...
Elköszöntem tőlük, hogy megkeressem a következő ellenőrzési pontot. Nem segített az sem, hogy elmondták, motorosok minden irányból jöttek, volt aki erre ment, majd egy idő után jött, és arra ment...
Konklúzio 1. :) Ha eljössz a rallyra, na itt az is biztos kiderül, ki az, akire tényleg számíthatsz! Érdekes volt látni útközben, hogy kiből mit hoz ki a verseny,,szelleme,,. :)
A legaranyosabb az volt, mikor az egyik első pihenőnél, arra kérdésre, hogy vki tudna-e összekötő láncszemet adni, az egyik srác odaadta a sajátját az ismeretlen bajbajutottnak, de megígértette vele, ha neki lesz rá szüksége, visszaadja :D
Közben persze megint pzsepire pecsételtem, mert a papírom, amit akkorra már visszakaptam szétázott. Azáan, már a telóm is megtréfált, mert gondolom beázhatott, mert a vízálló gpstartó, amit előző nap vettem, persze átázott, és valószínűleg, a sáros kezem sem tett neki jót... :(
Konklúzió 2. :) Jó az, ha van vízálló Garminod!
Védelmemre legyen szólva, én is megpróbáltam, bérelni szerettem volna, de mint kiderült már késő volt, mert mindenhol azt a választ kaptam, a mopedrallysok már elvitték... :) Aztán egy srác fél napot töltött el egy régebbivel sikertelenül, hogy bevigye a tracket, de a 14-15 pont között mindig megállt, így végül nekem nem lett... :(
Hu, kicsit kezd hosszúra nyúlni a beszámoló...
Rövidítve az út további részéről:
A soltvadkerti fagyizást semmiképp ki nem hagytam volna :D Az tartotta bennem a lelket ;) , és a málnás tiramisus fagyijuktól újult erővel folytattam az utat.
Mikor mar mindkét telóm lemerült, gondoltam jó lesz igyekezni, de helyismeret, gps és teló nélkül elég nehezen tájékozódtam. Sűrűn kellett megállnom útbaigazításért, ezek szerint nem is a tutit mondták mindig, mert én az 52, 53-as úton jöttem. Mikor már besötétedett, jött a para, mert mikor megállt a mocc még sötétebb alakok közeledtek, de addig simóztam és kérleltem a robeszt, hogy hála, idejében elindult.
Konklúzió 3. A motoroknak igenis van lelke! :)
Már nem akartam ekkor erdőbe menni, de vhogyan mégis bekeveredtem, még párszor eltévedtem.
Jah, és lámpája is jó lehet a Libertynek, mert ugyan én nem sokat láttam, de a ritkán feltűnő autók mindig kikerültek, szóval megnyugodva konstatáltam, nincs gond , legalább én látszom :)
A következő meglepetés akkor ért, (mikor már éreztem, hogy tankolni kellene, mert akkor már az 5 literes kannám is üres volt, mondjuk se a km számláló, sem a benzinjelző nem műkszik, szóval csak érzésre...) és se Forráskúton, se Zsombón nem volt már nyitva a benzinkút, mert 9kor bezárt. Beszéltem az őrrel, mondta, hogy benzint nem tud adni, de szorít nekem, hogy Szegedig kitartson, nem olyan jó ilyenkor itt egyedül motort tologatni... Pfff kösziiii! Sikerült!
Konklúzió 3+1. :) Nem elég plusz benzinnel készülni, nem árt, ha az útvonalból is felkészülünk, mert a vasárnapi zárvatartáson túl ;) érhet még meglepi...
A következő, nem meglepő ;) reakció a szegedi benzinkúton ért, mikor a pultos lány megkérdezte, hogy segíthet-e vmit, mert látja, hogy nehéz napom lehetett... Nem tudom, hogy kezem sáros, olajos volta miatt-e, vagy a mosolyom nem tűnt őszintének....? Mondtam, ha meg tudná mondani, hogy Röszkén hol találom a Forró fogadót, az bizony most nagy segítség lenne. Ő nem tudta, de minden betérő embertől tündérien megkérdezte, nekem csak várni kellett a jó válaszra. :) Így tutira mentem! Aztán éjfélre megérkeztem, Ilditől emléket is kaptam, a többiek üdvrivalgással fogadtak, és élménybeszámolókkal, jó hangulatban telt az este hátralévő része, Gabeszt a kölcsönmacijában még most sem tudom kiverni a fejemből ;)l, mindenki jókedvű volt, nekem is nagyon jól esett újra (motoros)emberek között lennem.
Ahogy Kendi látta
Sanyik szerint:
Üdv Mindenki!
Fúúú nem is tudom hol kezdjem…. jó volt. Nem kicsit… nagyon
Mivel még nem sikerült összevarázsolni egy gyönyörű simsont, és amúgy is sok dolog volt a pólókkal meg minden és amúgy se árt egy megbízható motor J ezért maradtam a Honda cbf 125 mellett, ami ugyebár nem kismotor, de én nem is szerettem volna semmi elismerést, de nem hagyhattam, hogy a Kedvesem nélkülem induljon. Ettől eltekintve ne gondoljátok, hogy nekem könnyebb volt. Péntekre érkezett volna meg az új láncom, hogy bejárassam a túrán :D mert a régi már a földön lógott, de csak volna… nem jött. Többször le is dobta szegény, de mire hazaértem már kettőt is lehetne belőle csinálni J Az abszolút sima gumikról ne is beszéljünk. Nem szerette a sarat, de a vizet igen. Ezért megcéloztam minden tócsát, nem számított mekkora és bevált. Sőt annyira tetszett, úgy nevettem amikor az arcomba csapta, hogy meg is kóstoltam. Egészen addig a ragadós, fekete, agyagos trutyiig, ahol mindenki megállt ’pihenni’. Na én nem értem el a bandázásig, kb 20 m után beragadt az első kerék. Ekkor Taki tanácsára kikerültem, de fél óráig tartott mire azt a 20m-t visszaszenvedtük és kitisztítottam. Viszont barátosném Andi a kis apriliaval nem törődött semmivel, még velem se. Otthagyott. Én meg kerültem és vártam. Kiderült, hogy leesett a lánca, ezután eldőlt a mocija és nem tudja felemelni, mert csúszik a csizmája. Én meg nem tudtam odajutni a trutyi miatt. Szeretném megköszönni a nevében is mindenkinek, aki segített őt kiszabadítani; Kösziii!!! Aztán kiderült, hogy rosszalkodik a mocija, így nagy nehezen letettük Ladánybenén és onnan 2-en a Hondán folytattuk. Tehát még egy kis nehezítés, ennek már a lánc is örült, mert innentől dobálta is. Még jó, hogy csak hátulról. Kb eddig esett és innentől már jó volt a terep is. Kár, hogy akik végigszenvedték a trutyit itt adták fel, mert innen már csak kisebb tócsák voltak és 90%-al kevesebb sár. Sőt, napsütésben, bárányfelhők alatt fejeztük be. Sikerült 8 előtt kicsivel beérkeznünk és elkezdtük összesíteni az eredményeket. Meg közben egy kis vacsi :D
Gratulálok mindenkinek!!
Videó:
Mindenesetre körülbelüli statisztikák:
A folyamatos eső ellenére kb. 165 fő indult el...
A Dabasig tartó iszonyat sár miatt mindössze kb. 50 fő ért le Szegedre.
Az embert próbáló körülmények miatt mindössze kb. 12-en szerezték meg minimálisan előírt bélyegző mennyiséget. Ebből összesen 7-en szintidőn belül.
Két lány is végig ért.
Sokan elvéreztek - nem csodálom.
De hatalmas kaland volt. 
Comments powered by CComment