Szeged-Ladányben kerékpárral terepen
Hát ismét megesett... 
Megérkeztünk...
Várom a többiek beszámolóját az rhz kukac freemail.hu e-mail címre... esetleg képeket (1024x768-asakat).
A magam részéről egyenlőre csak annyit, hogy kellemesen elfáradtam. Az esőzések, áradások miatt nagyon-nagyon saras, vízes volt minden, így aztán a teljes távnak csak a lényegi részére, a terepre koncentráltunk, a végéről lesproroltuk az aszfaltos 30 km-t. Tehát az egésznapos lájtos esőzés ellenére megtettünk 114 km-t kemény terepen, néhol tökig gázolva az esőtől lucskos fűbe... mentünk úttalan utakon, keltünk át csatornán és Balatont megszégyenítő pocsoján... néhol csak tólva boldogultunk, néhol vállon kellett vinni a bicajt. Nézzétek meg a videót és a képeket is!
Lehet, hogy ezt sokan szopásként élték meg, de azért aki tudatában volt az elmúlt napok, hetek eső- és vízállás jelentéseivel, az azért olyan nagyon nem lepődött meg azon, ami a terepen fogadta... hogy őszinte legyek én még egy kicsit dúrvábbra is számítottam. Nem hittem volna, hogy kerékpárral sikerül úgy végig menni a szokásos útvonalon, hogy sehol ne kelljen kerülni, kitérni, feladni...
Videó:
Képek:
_____________________________________________________________________________________
Igaz, hogy Mistral barátunkank még sokat kell vezekelnie, amiért erre a gurulásra nem hozta magával Kinga nevű gyermekét, de mivel út közben férfiasan helytállt ezért hadd álljon itt gratulációnk a teljesítményéhez, melyet hajlott kora még vonzóbbá tesz... 
Az általa készített képek:
Bumby szerint
Az 5:10-s vonatinduláshoz elég korán kellett kelnem, és az elmúlt napok kialvatlanságai sem segítették a teljes felkészülést. A vonat viszont megérkezett 6:48-ra időben. Az állomás elött várakoztam a csapatra, amikor két kerékpáros menet közben rámszólt, hogy huzzak bele, mert sietünk. Meglepődve, de tekertem utánuk. A Megbeszélt találkozóhelyen, a gáton már komolyabb köszönést és bemutakozást is megejtettünk. Taki (a fő szervező) furcsa időjárási előrejeltést adott, de az övé jobban hangzott, mint amit én olvastam az időkép.hu-n. Összejött a csapat: 5 fő. Indulás.
Az út nagyon jó. A kezdeti sebesség 23 km/h körül. Feltünően jó! Igaz az út egy kevés aszfalttal kezdődik, amit levált a jobb minőségű földút. Az első akadály egy épülő autópálya-híd. Amikor felérünk a tetejére, és gördülnénk lefele szólnak a Hej-de Biztonsági emberek, hogy itt bizony nem lehet átmenni. Le kell menni a híd alá, és ott kell menni. 120-s IQ-val rendelkeznek. A három őrnek van összesen 120. :-) Na meg a két kutyának még 120, amelyikből az egyik nincs megkötve. Belátjuk, hogy nekik van igazuk: Visszafordulunk a tetejéről, és átmegyünk alatta.
Igen, Sajnos lemegyünk a gátról. Kezdődik a sártenger. A kezdeti aggódásom, felváltja a gyermeki érzés, mely szerint minden játék. Ez is. Egyetlen dolgot viszont nem tudok homorosra venni: a szúnyoginváziót. Az állandó sárvakarás, tolás kombinációt megpróbáljuk felváltani a "szélén-menj-a-méteres-fűben,-mert-ott-nem-tapad-rád-a-sár" technikával. A víz viszont tapad...
Néha látunk aszfalt utat is, amit kereszt irányban gyorsan elhagyunk. Jobb esetben megyünk rajta tíz métert hosszában is.
Pusztaszeren egy gyors pihenő a helyi italozóban. Már ekkor is csupa sarak vagyunk, de nem dobnak ki bennünket, hanem mi dobunk be egy kis innivalót.
Pusztaszer után egész türhető homokos vidék jön. Szeretjük.
A természet csodaszép. Mindenféle helyet látunk. Erdőt, mezőt, lápos és szikes vidéket is. Rengeteg állatot is persze. És ebben az a szép, hogy ez az élmény egy TV-n sem jön át. Élvezem a természetet. Gyönyörűbb képek tárulnak elénk, mint bármelyik windows-háttérkép. Ennek hangja, és illata is van. És nincs széle, nincs felbontása.
Ezután ismért elkezd esni az eső, és kevésbbé látom szépnek a helyet.
Palika barátommal tavaly már legurultuk egyszer ezt az utat - igaz ugyan, hogy akkor szeptember végére időzítettük... Akkor a nagy-nagy szárazság, most a még nagyobb sár állított minket hatalmas kihívás elé. Részermől egyik sem jobb vagy rosszabb mint a másik - Palika véleménye előttünk ismeretlen. Ő végig mosolygott. 
