
A hétvégi túra, egy szombati turnéval kezdődött. Megünnepeltük szögedi cimboránk 40. szülinapját, ahol három napi hideg és meleg élelmet magunkba tömtünk, valamint megtöltöttük púpjainkat folyadékkal.
Szóba került a vasárnapi motorozás is, de mint kiderült volt aki Kaposvárra készül, és volt aki a ”híres Romániába”.
Mielőtt kifúrta volna oldalunkat a kíváncsiság, lemázsáltuk az örökzöld DR 350-et. Mikor végeztünk a matekkal, és 149 kg-ot dobott a számológép rögtön fölnéztem Takira, hogy képes a mai két tékkel versenyt motorozni.
Így indultunk vasárnap hárman:
- Taki a sózsákkal
- Tibi a perpetuum mobiléval (ktm lelkem hol indult, hol nem. Ezért büntetésből egész nap ketyeget)
- Vince a svájci órával
A világosi várhoz vezető úton próbáltam nyeregben maradni, ami nem volt nagy feladat a frissen szervizelt telókkal. Ráment a napunk a találgatásra, vajon miért van az, hogy néhol annyira nedves a talaj, néhol meg porol.
Egyet értettünk, mikor megállapítottuk, hogy Tibi gumija talán még aszfaltra is kopottnak számítana.
Taki, használtan vett krossz gumija egy fokkal jobb volt.
A nyertes, Vince tubbles+félmous-os kombinációja. Csak jelzem a recept nem saját találmány!
Most is mint mindig, ha tartalékra kell tenni a ktm-et, indulunk vissza. Megjártuk közben Kaszoját, jártunk patakmederben, vágtattunk gyalogösvényen, és persze legeltünk eleget.