Bálnatúra 2014

Nagy örömmel venném ha  részt vevők írnának egy-két őszinte mondatot (esetleg komolyebb élménybeszámolót is) erről a túráról. Leginkább okulásra a következőre jövőknek...

És kicsit megkésve bár, de törve nem... elkészült Joci videója is:

 

 

Bálnatúra, ahogy Pap Péter látta....

 

 

 

Egy kis előszó, ami inkább rólam, mint a túráról szól - így ennek elolvasását nem ajánlom senkinek

1-2 évvel  ez előtt  a sportmotoron volt egy összefoglaló az éves feltöltött videókról, amin a Taki-féle túrák megemlítésre kerültek a következő fejléccel: ”nagyon sokat nevettünk Taki videóin”. Na mondom én is nevetni akarok, megnézem miről van szó.

Akkoriban már nagyon untam az utcai és pályamotorozást. Amikor megnéztem a videót, azon kívül hogy szénné röhögtem magam, rájöttem, hogy nekem is ott kell feküdnöm a sárban a többiekkel együtt! Aztán este a tábortűznél  megbeszélüni, hogy mennyire jó az iszappakolás  a bőrnek.

Így felvettem a dolgot a Bakancslistámra: Taki túrán való részvétel!!!!! Szereztem egy KTM950 SER-t. Biztos ami biztos, nehogy lemaradjak, és  ne foghassam a technikára ha bénázok.

Sajnos  a supermoto verzióval Kakucsról egyből bekatapultáltam magam a Merényibe. Kis kulcscsont, meg borda töréssel (az egy igazi dzsuva szar kórház, az isten irgalmazzon mindenkit tőle)… Így meghiúsult a tavalyi részvételem.

A család le is tiltott a motorozásról egy életre… amúgy sem jöttem  rendbe, mert elfelejtettek megműteni, így a szezonban nem hogy a Bálnatúra nem jött össze,  de a Kenesei találkozó is úgy telt el, hogy mindenki azon röhögött, hogy a másik kezemmel emelem a Gázra a rossz karomat .

De a vágy megmaradt, hogy mielőtt kinyuvadok ott legyek egy bálnatúrán!!!!! Elcseréltem a ktm-et egy drz-re,  hogy ez majd jó lesz a bálnatúrára. Úgyis kezdő, meg béna vagyok - elnézik, hogy kicsit ”kisebb” motorom van. De az  asszony kitalálta, csak visszaülne. Hát kellet egy olyan gép, ami viszi őt is, ha fagyizni akar, meg a Bálnatúrán végigmegy (akkor még azt hittem végigmegy). Így lett a Pegaso, és hogy mindezt miért írtam le? Mi köze ennek az egésznek a Bálnatúrához? Hiszen ez motivált, ez volt  a fő cél, emiatt lettem Endurós. A Bálnatúra miatt.

 

És akkor a túra ahogy én éltem meg:

Lipkával indultunk Érdről hajnal 4-kor. Lipka szolt előre akármilyen szimpatikus csávó is vagyok itt hagy a pöcsbe ha elkések, mivel az izgalomtól nem úgy aludtam mint máskor, a keléssel nem volt gond, inkább avval hogy szakadó esőben indultunk és vaksötétben mentünk. Én csak Lipka lámpáját láttam kérdeztem is tőle - hogy látta egyáltalán az utat? - sehogy emlékezetből jöttem!! -  Akasztóig ki is tartott az eső  nemsokára találkoztunk Ronyával  és együtt mentünk tovább a határig…

Szerencsére nem áztam be sehol tankolás majd találka  a többiekkel bemutatkozás és indulás.

És itt szeretnék egy kicsit másképpen írni hisz Robo annyira jól leírta az útvonalat meg mindent, hogy  nem is igazán menne, meg szükség sincs rá, hogy ugyanazt leírjam inkább csak élet és pillanatképeket érzéseket próbálok felidézni...

 

- Első komolyabb lejtő sziklákkal, itt a vége Taki megáll kezében a fényképező. Na, mondom legalább lesz videó ahogy kitöröm a nyakam... leértem összejött …

Szurkolok a többieknek főleg a nagyoknak afrika-transalp minden tiszteletem ők is megoldják!!!

Kérdezem Takit most milyen út lesz? Nyugi aszfalt
Takinál  a nyugi aszfalt azt jelenti hogy előtte megyünk 100km-t sáros erdőben, aztán 10km-t sziklákon, majd a következő sáros erdei szakasz előtt átmegyünk keresztbe egy aszfaltos úton .

- Levágunk egy pici útszakaszt rémes szörnyű borzasztó lejtő süppedős gallyas ócskaság, leérek csatlakozok a lent lévő csoporthoz Skalp kézjelekkel tudtunkra adja hogy  a Afrikával ezt külön ”élvezte”. Jaka lát valami izgalmas gombát és fel akarja szedni az első lámpával, nem gondolja végég ….

Jaka legközelebb szállj le úgy szedjél gombát, mert egyedül nem tudod felállítani a Tenerét!! Csak sokára megy vissza segíteni valaki mindenki sápad az „útlevágástól”.

Nem messze onnan átkelünk a tisztáson valahogy elakadok a motor merőleges az úttal hátsó kerék benn a sárban az első meg egy vájuban  húúúzom rángatom bőőőgetem - semmi, kész végem elfogyott az erőm. Itt döglök meg a gyopárosok között. Aztán látom: a kis előadásom a  sárban előcsalta  a Kamerát, új erőre kaptam addig kínoztam, amíg ki nem jött - brutál endro-s vagyok…..

Addig az 50 méterig, amíg előre haladtam, aztán én is megláttam azt az érdekes gombát amit Jaka is és pufff....mentem a Lecsóba. Mivel az előző sár party elkészített teljesen, így meg sem bírtam emelni a Pegát 1cm se - Jaka segített felállítani. Kösz Jaka…

 

- Egy esélyem volt… nincs több eldőlés - Ronya mondta, mert megtört a lendület… Na aztán lendületbe jöttünk. Mert sem megállás, sem ebéd, sem semmi nem volt csak lendület.
Még az a jó hogy a kiírásban Taki tisztán leírta Sem Barbi babákra, sem tohonya anyámasszony katonáira nincs szüksége. Ennek megfelelően hoztam ivószatyrot, meg proteinszeletet, de még szerencse különben meggebedtem volna. Én inkább bálnavesszőfutás néven illetném ezt a testi   lelki átnevelő programot. Legalább is ekkor még így gondoltam.

 

- Megyünk föl a Padis fen síkra  belenézek a tükörbe hopp Skalp-ék sehol!!!! Félreállok, ahogy kell. Előttem  Robo,  Robo elől eldöngettek a többiek, így Robo visszajön értem. Nagyon vártam ezt a pillanatot a nap fénypontja volt számomra - végre spanoskodás motorok buzizása, tájban gyönyörködés. Megérkezik Taki 30-40 perc múlva - tök boldog - mi a szart csinálunk itt ketten? Rövid magyarázkodás. Taki el, majd vissza. Irány a többiek Skalp-ék majd gyünnek… Jöttek...

 

- Este: Végre megint spanoskodás, jókedvem van nem vagyok fáradt kezdő endurosként örültem hogy erővel nem készültem el. Csak sajnos a  vállam indulás előtt két héttel beadta az unalmast, és este megint fájt. Nyavalygok és közlöm: holnap hazamegyek.  A többiek értésemre adják: itt nincs kiszállás mindenkinek fáj mindene. Kérem Takit ha valahol keresztezünk egy olyan részt, ahol útjelző táblák vannak, szóljon és elódalgok.  Kérdezi miért? Mondom: egész nap megyünk mint barom, nem tudok nézelődni, meg nincs spanoskodás - nekem ez hiányzik, meg a karomat sem szeretném kinyírni .

Ronya tüzet rak, beveszek egy  fájdalom csillapítót. Lipka sörözik, Jaka hozott Pálinkát!!! Direkt nem hoztam, hogy ne szívja le a pia az erőmet, azért csak lejmolok Jakától….Váuuuuu jót alszom gyógyszer meg pia .

- A másnap reggel gyönyörű. Nagyon jól vagyok. A vállamat meggyógyította a különleges kúra, korán keltem. Elkezdek csomagolni mivel szüttyögős vagyok ne várjon rám senki. Kelnek a többiek - Mistrál nem is horkolt, Jociék is előmásznak, Lipka szintén bont.

Misi is felkelt! Mivel előző nap a KTM nem szeretett volna a kemény köves földre esni mag alá rakta Misi bokáját, ezért neki reggel egy kis pajszerolás után sikerült csak csizmásnak lennie, sajnáltam őt nagyon ezért .

Majd a Mester is kikelt a sátorból: hoppp van még egy percem indulásig .

Felbőgnek a motorok - vruuuummm, váuuuuuu, brruuuuuuu... Aztán floty defekt Jaka Tenere, nagyon sok spanoskodás ökörködés, majd Afrika fékgenerál …….. Előkerül egy nyomásmérő, Robo hozott, nézzük már meg mit mutat a Pega kereke 2 bar. Síri csönd, mindenkinek arcára fagy a mosoly, ez kamikáze - azonnal le kell engedi 1.5-re minimum. És innentől terep megvilágosodásom lett Kösz Robo!

 

- Sziklás fölfelé. Anyám! Húúuzni a gázt, mert meggebedek, ha itt elakadok. Felérek, nagyon szurkolok az Afrikának és Skalp feljön vele - külön gratula. Kilátás, fényképek, pihi.  Jön az infó: Jaka elakadt a sárban, sokan visszamennek segíteni, én inkább Ronyával linkelek.

 

- Ülök egy padon, tepertőt majszolok. Mondom: mi a pöcs Jaka a blokknál tartja a lakáskulcscsomóját???? Te Jaka, az ott nem az elveszett kulcs? Opsz... a zár már feltörve...

 

- Gyönyörű részek, nagyon jó tempó és  megállunk??????? Nem értem a szitut. Se defekt, se esés, se elakadás... és megállunk - Taki Baj van? - Miért álltunk meg? Pihenni, meg fotózni - jön a válasz. Üüüüüüü…. bumm…. na ilyen sem volt eddig .

- Már nagyon élveztem az egészet. Volt spanoskodás, gyönyörű tájak, meg minden. Nem is értettem Joci Kérdését – Nem úgy volt hogy hazamész? - Mit mondhattam volna erre? Mikor ilyen állati jól érzem itt magam, mondom: - azt várom hogy Taki megmutassa honnan tudok haza menni... Taki erre azt mondta - majd a végén hazajössz velünk - hát ki vagyok én hogy ellent mondjak a mesternek? 

- Következő pillanatkép: Fairtás fölfele.. Taki küzd. Lent várunk árnyékban - bummm. Taki eldől. Páran föltotyogunk állítani, meg utat építeni. Mistral már bontja az erdőt, Taki küzd fölfele, Robo már fejjel vágja  fát, Misi törött bokával Kamikázésat játszik és nyekk, megint rá a rossz lábára. Sírni tudnék, pedig nem rám esett.  Lipka elmegy, van-e út arra. Közben a csapat többi tagja ki van éhezve a kínra. Mindenki megmássza a zsákutcát félig, majd vissza, már tudom: minden pillanatát visszasírom ennek a túrának, ha vége lesz…

 

- Angol terepjárosok szembe integetek nekik.

 

-Nagyon király: széles murvás út lefele, majd aszfalt szerpentin. Karmolom nagyon - tényleg tapad a bütyök mint állat…

 

- Majd a rémálom – Auid. Az Olasz végzet utolért. Megmondta, megmondták, hogy ne csináljam, ne vegyek Olasz motort! De mondom, Yamaha blokk van benne...  meg ez már a fasza verzió: na azt mondja Blöööööööööööööö - aztán megállt.

Végjáték: vidáman felállítom a sátram vájogfalva szélén egy szimpatikus vasbodé mögé bújva, várom a mentést. Csak páran vesznek észre, jól elbújtam. Kicsit furcsállják a dolgot, tovább állnak... Éjszaka megtámadott egy róka, pofán küldtem a csizmámmal, 9-óra alatt, amíg kiértek értem, volt időm végiggondolni a hirdetés szövegét, amivel eladom a Pegát, meg lenyomtam az angry birds Star Wars összes pályáját.

ÉS az egetverő műszaki hiba? Hazaérve aprilia forum kérdés: hibakód alapján megoldás: gyújtástekercs vagy kábel. Átnézem a kábelt, semmi. Stekker széthúz, wd40-el befújás, összerak, kipróbálom hátha ……… brum brum, pöc röf. Azóta is. Köszönöm Aprilia.

Mindenkinek köszönöm, hogy megismerhettem!!! Nagyon jó volt, nagyon élveztem az egészet! Bár az elején még magam sem tudtam. 

Külön köszönöm Takinak  a túravezetést. Robo-nak az extra spanoskodást, Lipkának, Ronyának a vezetéstechnikai tanácsokat (Húzd neki me felborulsz!), Jocinak a videózást.

Csősztök: Peti

 

---

 

 

Ahogy Mistrál látta

 

 

 

Jó volt, Taki!

Köszönöm a létszámon felüli extra részveteli lehetőséget!
Az élet a legjobb rendező, a túratervező mindig is csak a második lehet ;-)
(mondjuk, Te azért megadtad neki a lehetőségeket rendesen...)

Reggel derült ki, hogy a céges kocsink forgalmija nálam maradt - így a tartalék időnket pont elvitte a szegedi kerülő, amíg bevittem a Matáv-toronyhoz :-( Határ, pénzváltás, vissza a csapathoz - még két Szia-ra is volt idő, de többre nem, Taki indult...

A történéseket Robo nagyon szépen le-meg-írta, ezzel már nem bajlódok ;-) Csak egy két kiagészítés:

Btok+, mi volt itt még hazafelé mindenkivel!??
Mi ugye elindultunk Jakával a transalpinás bowdenszerelés közben lefelé, hogy úgyis utolér minket majd mindenki :-(

Aztán szemerkélés (abból a nagy fekete fölhő'-ből...) Áááá, mindjárt kimegyünk alóla...

Hát nem. 200 m múlva egyre durvább - beöltözés :-(  Még szerencse, hogy egyre lassabban haladtunk - merthogy erősen rosszirányba' mentünk - kis nyomkodás a GPS-en és visszafordulás: még korábban Taki benézett egy kereszteződést, ahol nem fordultunk el :-)

Kocogunk (a szakadó esőben) vissza - erre elporzik szembe az egyik egy KTM-ünk  -  visszafelé a Transalpinára felfelé. wtf? Ki akarta próbálni esőben is? Nnamind1, mi mentünk - bár egyre kevesebb meggyőződéssel. Aztán Takiék egy ponyva alatt küzdöttek - és jól megbeszéltük az irányokat. Sebes felé kellett volna LEkanyarodni a hegyről, ami FELfelé volt északnak :-)
--
Érdekes a román útépítési szisztéma: 5 km vadiúj, príma aszfalt, aztán egyszercsak 300 m döngölt kátyús föld némi kővel - ami aztán újabb 10 km príma aszfaltban folyatatótik ami aztán újabb párszáz méteres murva aztán aszfalt...
---
Nekem ez a hegyről levezető szakasz nagyon tetszett, igazi kanyarvadász hely az arra éhezőknek!!
És persze rájöttem (a végére...), hogy hol bénáztam el a kanyarjaimat - meg a tietekéit' (:-), legközelebb majd kicsit odafigyelek...

Takiék valahol a hegy aljában utolértek minket hárman, aztán szaladtak is tova, mi meg a bánzinkúton kicsit töltöttünk a telefonomba delejt. (Takiúr, inglisül párbeszédeztünk egy román kutassal!!!!)

Aztán csak a dévai vár hozott röpke izgalmat az életünkbe - és Lippa előtt Jaka leesett első lánckereke :-(
SZerencsére megúszta perec nélkül - amit csak mesélt, mert én persze kiállva nem nagyon pislogtam éppen a tükörbe - és úgy mentem vissza érte, hogy "Lepsénynél még megvolt..." A Manóúras konzultáció után kicsit félrehúzva a láncot max 70-es tempóval döcögtünk tovább - a kamionosok díjaztak minket, mert ők mentek volna 90-et, a kanyargós út miatt meg nem lehetett előzni... :-( Elengedtük őket egy parkolóban - és újabb telefon: egy lemezzel feszítsük be valahogy a lánckereket a helyére. A gps-tartó beáldozódott - és lőn! 80-at jöttünk már! ÖregSztív kisegítette Makón a sajátjával és innen már akkor fel tudott menni Pestre békében Jaka is. (én itt, Sztívnél köszöntem el tőlük)
Sztív, köszi a gyors segítséget!!!

A határon kérdezte az egyik perzekútor, hogy: "Báló joci nem magukkal volt?" Dehonnem - de neki/k már át kellett volna mennie/menniük (merthogy mi sokat "pihentünk" a kerék miatt is, meg csak a dévai elkerülőn mentünk fel a pályára, nem korábban.)
Később derült ki, hogy a kint látott mentő Miért ment fel - és Joci kint maradt vele.

Taki! Hol defekteztél Te meg!????  (mondjuk, amilyen vaktyúkként tudok én menni - egy meztelen szűzlány-osztályt se vettem volna ott észre, ahogy integetnek az útszélén... :-(

(ellenben Sebesen, baloldalt állt egy fekete bazinagy merci - és benn négy ortodox apáca - és nyomkodják a navi-gps-t odabent!! :-)

Hajszálon figyegett a részvételem - de nagyon nem bántam meg, hogy eljutottam megint! Szerencsére rehab-túra volt, így nem volt semmi exra kufirc benne ;-)

 

---

 

Ahogy Robó látta

 

 

 

Röviden:

Bitang jó volt! Taki, ha lehet előjelentkezni a jövő évi bálnára már most, akkor kérlek, írj fel.

 

Hosszabban:

Szeretem ezt az érzést.

Reggel fél hatkor kipattant a szemem. Általában nem szokott ilyen korán. Tudtam miért, ma indulunk, nem késhetek el a nagy kalandról. Taki 8-kor elindul, nem vár, ismerjük. Pakolás, nyugodt kávé + kiadós reggeli és a remegő érzés gyomortájon, amit már negyvenen túl egyre ritkábban érezek. Az indulás érzése, valami új dolog felé az ismeretlenbe.

A túloldali benzinkútnál elhangzó 10 új nevet aligha tudtam volna megismételni. Látszott, hogy a túratársak közül páran már nem először húzzák a gázt együtt. Ok, én leszek az újfiú. Remélem, nem tartom fel a többieket a bénázásommal, vagy valamilyen műszaki hibával. Naná, hogy az első elinduláskor nem húztam meg a spanifereket a csomagon, azok, mint valami szalagok a tornász gálán lobogtak utánam. Integetés, megállás, lemaradás, utolérés. 90-100-110. Ennél a tempónál a bütykös gumi hangja minden mást elnyom. Állítólag még tempósan kanyarodni is lehet vele. Peremig. Ha-ha…

Tempós országúti menettel értünk Világosra, ahol az eddig bejáratott T-elág balos forduló helyett most jobbra mentünk, felfelé vettük az irányt az első burkolatlan úton, egy vízmosta utcában kapaszkodó, irány a vár alja, ott be az erdőbe.

Az új paripa eddig jól muzsikált, bár érdekes. Egy kalandos LC4. Mondták, olvastam remeg. A hosszú téli szétszed, javít, ken, beállít és 5-600km országúti barátkozás és állítgatás után kezdődhetett, amire alkották, a tereptúra. Egyben remeg, a kettő sok. 1-2-1-2-1-2… elváltogattam egy darabig.

Az idő csodás volt, sütött a Nap, az előző napok esőzései por mentesítették az utat, bár néhány helyen ezt a tevékenységet túlzásba is vitték. Begyűjtöttük az első kosz foltokat, már látszott, hogy melyik motoros kasztba tartozik a csapat. Hát nem a csilli-villi ragyog a króm brigád indult a szomszéd fagyizóba. A Zaránd lankái nem voltak ismeretlenek és a kellemesen pépesre ázott agyagos talaj sem. Kiérünk az erdőből, hopp ismerős hely, a Szöcskés tábor, Casoaia. Minden út ugyanoda vezet, megnyugtató.

Kis forgalmú és annak megfelelő minőségű országúton közelítettük meg a Bihar hegységet, majd fel a Pádisra. 2010-ben építtették még a feljárót, mikor utoljára erre jártam, akkor teljesen szét volt túrva, elkelt az enduro technika, ma tükör aszfalt. Remek, én meg itt vagyok a legbütykösebb gumival amit valaha gyártottak. Azt mondták induláskor a tapasztalt krossz gumival szerpentinezők, hogy lábtartóig lehet borítani. Elméletileg a tapadás egy anyagjellemző, nem függ a mintázattól. Na, nézzük. A kis tempóban vett óvatos fordulókat, egyre bátrabban vettük, kiszélesítve a kanyarokat, amennyire csak a biztonság engedte. És valóban lehet kanyargászni bütykös gumival, hihetetlen, micsoda élmény. Egyre szélesebben mosolyogtam a bukósisak alatt. Felértünk, 1300 méter és micsoda levegő. A lenti izzasztó 30 fok 20-ra szelídült. Átvágva a fennsíkon a víznyelők, bóklászó turisták, marhák és lovak között (egyik veszélyesebb, mint a másik), kezdtünk ereszkedni, majd beérve a késő délutánba/estébe – vezetőnk már látta, hogy a kitűzött sátorhelyet nem érjük el – szállást kerestünk, találtunk. Aznap felmentést kapott mindenki az esti fürdés alól, mert nem volt hol. Tábortűz, beszélgetés, vacsora, lazítás, csillagos ég, alvás.

 

Az első napi mérleg: 420km, sátorverés 1400m felett.

2. nap

Hűvös reggelre ébredtünk, de legalább az eső nem esett. Reggel gyors csomagolás, a technika ellenőrzése, egy gyors reggeli, indulás. A terv: eljutni a Transzfogaras feljárójáig, ott egy patakparton sátorozás.

Indulás. Misi csatlakozik a csapathoz alig 50 méterre az indulástól, majd újra megáll a csapat. Vissza, az egyik Tenere hátsó kereke defektet kapott. Kiszakadt a szelep. Alapos munkát végeztünk, kb. 1,5 óra alatt… Közben az Afrikának a hátsó fékbetéteit cserélték a srácok. Kinél van fékbetét garnitúra a hegy tetején? Eszembe nem jutna ilyesmit vinni, de volt aki ezt tette a csomagba. Ezek a kényszerpihenők összekovácsolják a társaságot. Mindenki hozzátette, amit tudott, amit hozott. Igazi csapatmunka volt. Csak a defektet okozó szeget nem vette észre senki a külsőben, csak mikor már a kereket tettük volna vissza a helyére, akkor mutatta magát… Gumi leereszt, szeg kihúz, újra felfúj. Mák, nem bökte át a zsír új belsőt.

Csoda helyeken jártunk erdei utak, hatalmas fák, Daciak és Daewoo Tico-k. Ezek a legjobb terepjárók erre, ki gondolná? Már 20-30km-t is haladtunk, újabb megállás, újra defekt. Laci meggyőző rutinnal javította meg a DR hátsó kerekét. Skalp kompresszora is előkerült, micsoda kényelem és luxus!

Benzinkút, bolt, minden, mi szem-szájnak ingere. Egy rövid brain-storming keretében felvázoltuk, hogyan lehet egy motort megtankolni zárt tanksapkán keresztül, ha már egyszer útközben az enyészeté lett a kulcsa. Egyik ötlet sem volt túl meggyőző, Ronya egy mentő ötlettel és egy hatalmas csavarhúzóval áthidalta a problémát. A széttört zárbetét után a tanksapka készséggel tárta fel az alatta szunnyadó űrt. Majd Peti megkérdezte, hogy nem a kulcs fityeg ott alul a hűtőre felakadva? Rossz vicc, ennek nem dől be senki. Pedig komoly. Halálosan komoly. Kb. 2 perccel a feltörés után meglett a kulcs. Sírjunk, vagy nevessünk? Inkább nevettünk.

Hatalmas, fehér sziklákkal tarkított hegyek között motoroztunk, jórész csak a helyiek által használt utakon. Köves utakon. A kövek alatt nem apróra zúzott követ, hanem öklömnyi gangi sziklákat kell érteni. Ahogy Taki mondta, „nyomokban aszfaltot is tartalmaz”. A fehér sziklák egy helyen V formát alkottak, megegyeztünk benne, hogy ez nem lehet más, csak a Tordai hasadék. Lehet, hogy tévedtünk, mert 30km-nél nem kerültünk hozzá közelebb, de ha nem akkor láttuk a Tordai hasadékot. Hátulról!

A kitűzött szállást ma sem sikerült elérnünk, de legalább a nagyenyedi délutáni forróságot az azt követő eső némileg csillapította. Az esőt már létszámveszteséggel élveztük, mert sajnos a Pegaso elektronikája behisztizett, így Peti mentést kért és levált a csapattól. Sajnos.

Eső és földút, ami agyag, frissen gyalulva. Micsoda pazar kombináció. A kátéem első, szexi sárvédője jól mutat, de ezt a fajta mutatványt nem tűri. Egy lankás dombon kapaszkodva a motor eleje hirtelen elkezdett oldalra kicsúszni, mintha a fékkart a kormányhoz szorítottam volna. Megfogtam, állva maradtunk. Ok, egyes, indulás. Hátsó megpördül, állunk… Mint az igazi sport autók! Első kerékre ható kézifék, hogy lehessen gumit égetni. Na, azt itt nem lehetett. A motort kicincáltuk (köszönöm Attila a segítséget) a sárból, és egy környező bokrot megcsonkítva egy ágtól, kipiszkáltam a sarat a sárvédőből és a gumi bordáiból. Nyertünk, a füvön folytattuk a menetet a dombtetőre. Eddigre az eső okozta kellemes lehűlés már a múlté volt, jólesően bemelegítettem az esőruhát a sárban cincálással.

A helyi boltot felkeresve kézzel-lábbal elbábozva mit is akarunk, vettünk pár liter vizet, kenyeret, ezt-azt. A helyi fiatalok körbe vettek, kérdezgettek, ki románul, esetleg magyarul ritkán angolul. Az erre felé lakó népek nagyon segítőkészek, bár nem az úri negyedben szálltunk partra.

Benzinkút, tankolás. Egy csóka az úton vonaltól-vonalig tolta a bringáját cikk-cakkban. Már nem volt szomjas, de nyilván nem emiatt nem ült fel a szerkezetre, hanem az ülés rendellenes helyzete, fityegése akadályozhatta benne, amitől néhány méteren belül meg is vált.

Sötétedni kezdett, de a tervezett szállás még kb. 70km-re volt. A kaszáló – egy elapadt patak partján – kiváló sátorozó helyet kínált. A patakot megvizsgálva ismét felmentettük magunkat az esti nagygenerál alól, de nem a tábortűz kellemes hangulatától. Szép csillaggarázsban parkoltunk le, de az éjszaka belopakodtak az esőfelhők, hogy elverjék az út porát.

3. nap

Reggel Misi elköszönt a csapattól, hogy letesztelje a hazafelé vezető utat. Mondott valami családi kifogást is, de tudtuk, hogy igazából a bejárás van a háttérben.

Elindultunk a Fogaras irányába. Kis kitérőt tettünk, megtámogattuk a helyi révet az Olt-on (ha jól tévedek), ahol minden bizonnyal megdupláztuk a napi bevételt. Igazi környezetbarát, nulla emissziós ladikkal keltünk át a túloldalra. Folytatva az utat, kis kitérőt tettünk a tervezett szálláshelyen, hogy lássuk hol is aludhattunk volna, ha nem csapatépítünk (értsd: szerelünk és bóklászunk) annyit az előző napon.

A bő és tiszta vizű patak egy forgalmas utat keresztezett. 15 perc pihenő! Szuper, éppen elég egy kiadós fürdéshez. Vicces látvány lehettünk, 5-10 világítóan fehér fickó a nap közepén pucéran fürdik a patakban a Fogarasba felvezető út mellett. Az arra járók vidám dudálással biztatták a társaságot az alapos tisztálkodásra. Egy 4 fős, heterogén készségekkel felszerelt motoros csapat – követve a jó példát – csatlakozott hozzánk.

A Transzfogaras hibátlan. Jó aszfalt, belátható kanyarok, gyönyörű táj, 2000 méter közeli magasság. Naná, hogy krossz gumival csapatunk. A csúcson zsibvásár. A füstölt húsos sátor előtt elgurulva megindult a nyál elválasztásom, de az ebédre még várni kellett. Előtte egy kis aszfaltos ereszkedés és egy sáros, csúszós, traktornyomos kapaszkodó egy tisztásra, hogy ne csak a gyomrunkat, hanem a szemünket is jóllakathassuk.

Irány az utolsó szálláshely, amit ismét nem értünk el, mert az elmúlt idők esőzései több helyen elmosták az utat. Rövid napot csináltunk, hogy másnap időben tudjunk indulni, mert messze az otthon. Út nincs, patak van. Szálláshely is van. Szög a hátsókerékben, az is van. Nyomást tartja, nem ereszt. Kihúzzam, vagy ne húzzam? Ha csak a külsőbe ment bele, akkor miért ne. Ha átment mindenen, de tartja a nyomást, akár még haza is érhetek vele… Hm. Biztos, csak a külsőben van, kihúzom. Sszzz… A francba! Visszadugom, úgy jó volt. Nem enged. Látszólag. Taki mondja, ne sz@rakodjak, most szedjem szét, ne reggel. Na nehogy már ezzel vacakoljak a patakban fürdés, a vacsora és a tábortűzi beszélgetés helyett!

4. nap

Hűvös, párás reggelre ébredtünk. A korán kelők már sátrat bontottak, csomagoltak. Lassan botorkáltam elő a sátorból a hátsó kerék felé, távolról nem nézett ki rosszul. Csak közelről. Teljesen leeresztett. Ok, irány a bokor, első a megfontolás. Megfontoltam. Szerszámok elő, kerék ki. Hatalmas csődület támadt, mindenki egy emberként segített, jó tanácsok tucatjával érkeztek. Ahogy kell!

Közben az egyik Tenere is adott elfoglaltságot (kösz Jaka, megmentettél), nem indult, így eloszlott a csapat a látnivalók és megoldandó feladatok között. Rekordidő alatt megjavítottam a defektet, a lassúságot tekintve volt rekord. Skalp segítőkészen ajánlotta a kompresszorát, hogy ne kelljen kézzel pumpálni, de egy sportember nem futamodik meg egy kis testmozgástól. Mikor harmadjára engedtem le a gumit, hogy a vakszelepek és a gumiperem is a helyén legyen, akkor Laci sietett segítségemre egy hatékonyabb nyomásfokozó eszközzel, amivel gyorsan haladtunk, de 1,5–2 bar környékén ismét patakozni kezdett a víz rólam, feladtam. Jöjjön a kompresszor. Kerék be, pakolás, öltözés. Már mindenki melegíti a motorját, mehetünk. De hol a motorom kulcsa? Reggel még megvolt, fogtam a kezemben. Ismét kivert a hideg veríték, ahogy Ronyát láttam lelki szemeim előtt egy hatalmas csavarhúzóval közeledni a motorom felé. Minden kipakol, kiborít. Nincs. Mit nem néztem meg? A fényképezőm az ülésen pihent végig, talán azt. Alatta volt. Szép. Innen már nincs lejjebb.

Közben Jaka tovább harcolt az indítással, lejtő, lendület, röff. Ez volt a terv, de a lendület elfogyott. Vontató kötél elő és már indult is a gép. Ez a reggeli indulás igen körülményesre sikeredett, se kávé, se reggeli. Kétségbeejtő. Irány a bolt, benzinkút és a reggeliző hely. Hogy benzintank és gyomor is jól lakot, lefordultunk a műútról, irány az erdei ösvény. A víz sok mindent elmosott az elmúlt hetekben ezen a környéken is. Volt, ahol már a vége felé jártak a helyreállításnak, volt ahol csak nekikészültek, de az első kapavágást még nem végezték el. Egy helyen teljesen alámosta a víz az utat, az beomlott. Nem lehet átjutni. Most merre? Vissza? Hatalmas kerülő, mondta Taki. Várjunk, várjunk! - mondta a román útjavító egység vezetője. ½ – 1 óra alatt kijavítják annyira, hogy tovább tudjunk menni. Ámulattal figyeltük a buldózer munkáját, ahogy a lóerők és a kilowattok mozgatták a talajt, a hegyoldalt, tömték be a szakadékot. A gép lassult, majd megállt. Pedig már majdnem megvolt. A fickók káromkodtak egy nagyot (minden bizonnyal ezt tették, mi mást tehettek volna) majd lapátot és kapát ragadva folytatták az útépítést, hogy a 12 fős magyar küldöttség folytathassa úját a Transalpina útjain, ami elég lehetetlennek tűnt elsőre, hogy itt át fogunk kelni. Pár perc után látszott a szándék és a megoldás gyenge fénye, sikerülhet. Na nehogy már csak Ők dolgozzanak. A „hogyan használjuk a kapát és a lapátot” című demó után leváltottuk őket, végül is nekünk fontos, hogy tovább mehessünk, ők kifejezetten ráérnek. Nagy lendülettel vágtunk bele a lapátolásba, kapálásba. Elkészült. Nem egy életbiztosítás, de át tudunk menni motorral is nem csak gyalogszerrel. Távolabbról ránézve az építményre és a mellette tátongó mélységre tele szaladt a gatyám. Taki odagurult, lendület és átment. Ok, egy a tizenkettőből. Majd a többiek egymás után. Csomag le, kis melegítés. Ne nézz le! Oda nézz, ahova menni akarsz! Összesöpörtem minden idevágó, szunnyadó okosságot, ami 120-as pulzusnál eszembe jutott az előző évek tapasztalataiból. Lendület, fel, le. Átértem. Húú. Mind átjutottunk, sikeresen.

Folytattuk utunkat, csuda helyeken jártunk. Jellemzően 1000 és 2000 méter közötti magasságban. Érintetlen környezet, hihetetlen kék ég, harsogóan zöld fű. Csoportképek, katalógus, fészbúk és csajozós fotók után ereszkedtünk vissza a valóságba. Megjelentek a nyájak, a pásztorkutyák, és a helyi gomba és áfonyaszedők is. Visszaértünk a burkolt utak világába kb. 300km-re a határtól. Hosszú még a hazaút. Laza szerpentines ereszkedés tükör aszfalton. Micsoda levezetés!

Hopp, hirtelen fékezünk, előttem Misi is szorítja a kormányt erősen, majdnem tömegmuri lett a vége. Miért álltunk meg? Kuplung bowden szakadás legelöl. Ronya mindenre felkészült, kuplungkar, bowden belső elő, csere. Számolni kezdtem a visszautat, nagyon hosszú még. Lehet, hogy le kellene válnom? Vagy menjünk együtt? Elköszönök, leválok. Saját tempó, legrövidebb út. 2-3 perc után zápor, beöltözés. Álljunk csak meg! Rossz oldalon van a nap. Térkép elő, GPS bekapcsol. Igen, hátra arc, irány Petrozsény, Déva, Arad. Hogy mik vannak, autópálya Dévánál! Laza 90-es tempóval szeltem a kilométereket, 100-anként megálltam nyújtózni, közben az elmúlt napok eseményeit pörgettem vissza. Micsoda 4 nap volt! Ide jönni kell még!

Mire a határra értem besötétedett, a többiek előttem, vagy mögöttem nem tudtam. Mi lehet velük? Remélem mindenki szerencsésen hazaér! Holnap bejelentkezem náluk és előjegyzést kérek a 2015-ös bálna túrára.

 

 

 

 

---

 

Röviden: több mint 1300 km, aminek több mint a fele offroad, négy nap alatt.
 

Minden évben egyszer - és csak egyszer - szervezünk egy csak túraenduróknak szóló full nomád túrát Erdélyországba... a 2014-esről kaphatsz itt egy kis ízelítőt.
Ebben az ében
- átvágtunk a Zaránd hegységen,
- felmentünk a Pádis fennsíkra,
- át a Gyalui havasokon,
- végül megmásztuk a Fogarasi havasokat,
- Transalpinán át jöttünk haza.

Extra események:
- Joci kezdett egy defekttel.
- Kuka letöri a középsztenderét.
- Misi bukott egyet - eltörött a bokája, de nem fogadta el és jött tovább.
- Elfogyott az Africa Twin hátsó fékbetétje.
- Majd Jaka az 1+0,5 defekt.
- Aztán letiltotta a Pegaso elektronikája a gyújtást - mentéssel haza.
- Elveszett Jaka gyújtás-kulcsa, (de aztán a feltörés után meglett...).
- Eltört az Africa Twin oldalsztendere.
- Elvitte a víz előttünk az utat (kikerültük).
- Lemerült Jaka akksija.
- KTM-hátsó defekt.
- A víz újra elvitte előlünk az utat (építettünk másikat).
- Takinak elszakadt a kuplung-bowdene.
- Misi csunyát bukott a Transalpina szerpenijein - mentő.
- Leesett Jaka első lánckereke.
- Ronya sorozatban 3-szor kapott defektet (egy durr, egy régi folt felszabadulás és egy szöges) - mentés.

 

 

Egyenlőre Taki képei:

DrMati Képei:

Ide klikk és ámul...

Jakapapa képei:

Ide klikk és ámul...

 

Taki rövid videója... Várjuk meg Jociét!: