Tenere Klub évadzáró közös ebéd

Mistral szerint

2010-november-13
Nagy várakozással tekinetettem a találkozó elé, majdnem úgy, mint ahogy a gyerekek várják a karácsonyt - mert a tisztelt klubvezetú úr meglengette előttem a ... klubtagsági lehetőséget, így aztán végre legalizálva lenne a matrica a motoron. Ne kérdezzétek honnan, de "szereztem". :-)

Az időjósok szépeket mondtak, a időjárás-csinálók is meghallgattak minket - gyönyörű idő kerekedett.
Májusi újoncként még nem sokat terepeztem, jó lenne csiszolgatni-fényezni a tudásomat - mi lenne, ha legalább egy részt terepen mennénk? Szerencsére egy endurós csapatban nem kell "ilyesmivel" sokáig kuncsorogni, így már csak a részvevőket  kellett összeverbuválni - mert ugye terepre egyedül nem megyünk. A jó öreg Takiban mindig lehet bízni, megtettük egyedüli írástudóként vezetőnek - csak ő ismerte az utat...

Szalkai Alessel összehaverkodtunk a nyáron, újra meghívtam: aludjon nálunk péntek este, egyszerűbb neki Szegedről terepezni mint reggel egyből Kmétre aszfaltozni. Brr - fúj :-))  A csörtéjük a "főnökkel" szerencsés döntetlennel zárult így eljött és benne volt a terepezésben is - de a Mátészalka-Szöged bizony jó kis táv. Fél 10-re be is futott, most sikerült nem elkerülni egymást. Kis kaja aztán a serital is alig fogyott, reggel korán keltünk.
Én a biztonság kedvéért (nem bíztam a konyhában...) csináltam 1-2 szendvicset aztán beöltözködés és tűzés a Dorozsma melletti sziki-i találkozó-pontra. Taki komolyan szokta venni az indulási időpontot, így végre egyszer időben odaértünk mi is - és sehol senki :-( Kis sms-ke, hogy jókor vagyunk-e a jó helyen - és erre nemsokára befut Taki helyett egy 125-os chopperes fazon!! Ez lett volna az nagy titkolózás és a meglepetés!? Hát jól meglepődtünk... Szerencsére továbbment - és megjött a valódi meglepetés: a makói csapat! De hol van Takács úr?? Épp végeztünk a köszöntgetéssel meg az álmélkodással mire ő is előkerült - és belecsaptunk az - aszfaltba...
Szerencsére nem tartott sokáig, épp csak addig, hogy elkerüljük a dorozsmai főcsatorna körüli dagonyát - mert az idővel elég szűkösen voltunk így Taki úgy döntött, hogy rövidítünk kicsit. A homokban próbáltam a sor elejére helyezkedni úgy, mint Moldovánál az IFA: a külföldi kemionosok szerint az a legjobb teherautó, mert mindig az megy a sor elején... Pár száz méter után elunták többen a döcögést és bizony nekiiramodtak Taki után. Sztív megkönyörült rajtam és inkább tanított - gázt!!
Klassz részeken haladtunk - egyszercsak sasszézik egy nagyot Laci előttem, mehűlt bennem a vér, de megúszta :-)
A következő kaland Zoli elveszett csomagja volt. Én éppen egy klassz csapatós szakaszon gyakoroltam élőben a tanítást - k.rva jó volt kiállva!!! - és emiatt nem nagyon pislogtam a tükörbe, hogy Sztívék elvesztek. Laci leparkolt én visszaindultam - és újra a csapatás vissza - sehol senki :-( Lacihoz visszaballagtam és amíg tanakodtunk feltűnt a két kóborló - Zoli visszament az elveszett csomagjáért, Sztív Zoliért, mi meg jól megvártuk őket :-) Eddigre Ragal is visszanézett hozzánk az élcsapattól - lemaradva így az élményt jelentő kondáról. Összedobtunk egy marék édességet a közösbe aztán falatoztunk egyet - és tűz Takiék után a dombra! (a cucc nem lett meg :-(
Bugacon is átnyargaltunk, épp egy lovaskocsis tschikosch-gulasch csoport jött keresztbe - gondoltam, egy jó ki pocsétában megmutatom nekik a magyar lovas virtust - tehénnel :-)  De inkább nem kockáztattam meg a másik lehetséges végkifejletet... (ti: amikor elfekszik) De így is megnézték a kis csapatot. Pár közbülső akadály: kivágott fák, 3m-es eltévedés - ennek folyománya volt a "tüskés átkelés" néven elhíresült video klip :-))
A hullámokon csapatni nagy élvezet volt - és már nem is volt annyira halálfélelmem a kerekek csúszkálása miatt: húztam neki, hadd' toljon ott hátul! Aztán hogy-hogy_nem, a legkisebb tankú hondából elillant a benya... Jó tanítványként mindig hordok magamnál egy összelapított félliteres palackot - milyen jól jött most! Csak néztek, amikor "felfújtam"... Ales volt a kút, kicsit felturbózták a hondát Orgoványig. Innen a mopedrally-ról ismert vonalon mentünk tovább, az eleje jó dagonyás - de inkább kerülgettük a pocsolyákat - pedig olyan hívogatóak voltak!!
"Kis" egyórás csúszással értünk a csárdához - sajnos feszített volt nagyon az időbeosztás :-(
Klassz hely, bögyös pincérnő - hmm, nagyon "ott volt"... Sztív elsorolta a napirendi pontokat - nekünk a legfontosabb a két gyík, az új tagok felvétele volt természetesen :-) Szerencsére megkaptuk a szükséges szavazatokat - köszönjük!
Ezután főleg a kajára emlékszem (de azért a jövő évi programokra is figyeltem erősen...) a Csalános gulyás után a csusza kiütötte Kistit és engem is :-)
Beszélgetések rohammunkában - aztán egy gyors tanakodás, merre haza? Vagány tag módjára betársultam a három profi krosszos mellé a terepre :-( Hát nem sokat látták a hátamat, az bitos... Elindult a nap is lefelé - Orgoványnál mikor utolértem őket - épp a kúton itattak - inkább a aszfalton mentem volna, hogy ne tartsam fel őket - de csak sikerült megfűzniük újfent :-( Lyó volt!! Kicsit ők is visszavettek a tempóból - meg a sötétedésben én se láttam annyira a homokot, így bátrabban húztam... Valahol megálltak a KTM-en villanyt gyújtani - én meg előrementem, hogy legyen 1 kis laufom. Pár kereszteződésben csak úgy saccra mentem tovább - de (most már ugye profiként...) hagytam nyomokat, hogy leglább lássák, hogy merre tévedtem el :-) Egyszercsak Taki utolért és nem állított meg, ebből gondoltam, hogy jó az irány.
Ő is jobban járt, hogy visszább vett, cserébe látott a lámpámnál az egyre jobban leszálló estében. Jót loholtunk egymás mellett, hullámok, erdei kanyargók, jó volt egymás mellett csapatni! Egy elágazónál bevártuk a lemaradódat és sajni itt újabb mély homok jött, úgy lemaradtam, "mint ide Nagykáta". De a sötét nekem dolgozott, néhol már-már majdnem utólértem őket. De csak néhol... Ők vakon jobban mentek mint én a piláccsal. Tázlához mentünk ki az aszfaltra, itt már csutka-sötét volt.
Aszfaltos döngetés, Taki beállt egy kocsi mögé, tartottuk a 120-at Majsáig, a vak KTM-et meg közrefogtuk.
Majsa előtt a vezető koncsink elkanyarodott - húztam egy kövéret és elsuhanva mellettük az élre álltam - ismét csak világítani. Majsán megálltam visszaöltözködni - kezdett már ekkora tempónál csípni a novemberi este az egy szál pólóban. (odafelé bezzeg pulóver is meg kabát-bélés is volt...) A nagy beöltözködés közben derült ki, hogy a kupuffom legint lekókadt a nagy rohanásban - és most sikerült mindkét tartó-csavartól megszabadulni :-( Szerszámok elő, - és Taki rendszámtábláját donorként használva "szereztem" alátétet a kókány csavar alá... (és mindez persze Sztív miatt volt, mert ő emlegette fel már megint az évadnyitós Cagivás útszéli javítást :-) Anya, kontra-anya - hazáig már kibírja. A KTM-be is megpróbáltak villanyt lehelni - kevés sikerrel - inkább indultunk és itthon Taki adott neki drótot az akksitól a lámpákig, hogy Makó felé ne legyen nagyobb grimbusz. Dorozsmán amúgy motoros módra, menetközben elköszöntünk, ők Takihoz drótozni, én meg haza.

Bizony mondom néktek, embörös túra volt!! Jó társaság, kellemes történetek, várva várt történések, jó kaja, klassz utak - mi kellhetett volna még!?
Köszöm mindenkinek! (ezt még egyszer-háromszor lenyomhatnánk!!)
üdv:Mistral

 

---

Taki szerint

Mint minden évben, így idén is meg lett tartva a Tenere tulajdonosok évadzáró értekezése. Mivel a tél beköszöntére még várnunk kell, ezért sokunknak megfordult a fejébe, hogy mi lenne, ha offroad gurulnák le az ebéd helyszínére. Mivel a csárda Kecskeméten volt - így nem tűnt teljesíthetetlennek... Nehezítésnek Sztivék jelezték, hogy sajnos csak 8:30-ra tudnak Szegedre érni, a start helyére, mert előtt meló van... elvileg 11:30-ra terveztük az érkezést.

Reggel viszonylag korán keltem, hogy mindent rendesen elő tudjak készíteni. Persze nem számoltam az egyre bővülő családommal, így a végén örültem, hogy a kitűzött időre oda tudtam érni a start helyére. Már csak rám vártak.

Azonnal a lovak közé csaptunk.

Szegedről a kiskunhalasi aszfaltúton indultunk el és maradtunk is rajta 4-5 km, hogy elkerüljük a sarasabb részeket. Ezek után nem volt mese: irány a terep. És ha már letürtünk az aszfaltról, nem is mentünk rá vissza csak Kecskemét határában.

A nagy létszám ellenére kifejezetten jól haladtunk. A társaság példaszerűen betartotta a terepen motorozás szabályait - zökkenő mentesen haladtunk. Mindenki a képességei és a motorja határán belül maradt, nem voltak állatkodásak - ezt szeretem.

Aztán egyszer csak elvesztettük a csapat végét... Szerencse a szerencsétlenségben, hogy amíg a levállás okának megtudására vártunk olyan látványban volt részünk, amiben az elmúlt pár évtizedben egyszer sem... Ott álltunk vagy féltucatnyian egy homokbucka tetején, amikor is megjelent egy vaddisznó konda... eleinte alig láttuk, de mintha csak tudták volna, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk, egyre közelebb jöttek hozzánk. A végén maximum 20m-re mentek mellettünk. Évekóta járom már a vidéket (és nem csak motorral!), de még soha nem láttam vadmalacot az Alföldön...

Közben kiderült, hogy az egyik motorostársunk elhagyta a csomagját és azt ment vissza keresgélni. Sajnos ez a kis incidens igen keményen megkérdőjelezte az amúgy is kétséges időbevalómegérkezésünket...

A következő szakaszok egyre több izgalmat és érdekességet tartalmazott. Jöttek a homokosabb szakaszok, és ezt még tetőztem is azzal, hogy egy pillanatnyi oda nem figyeléssel az egyik kanyart benéztem és így kénytelenek voltunk az utat határoló bozótoson áttörve visszatérni az eredeti nyomvonalra...

Orgovány előtt - alig túl a kerékagyig érő homokon - kifogyott a XR-ből a benzin... az egyik teneréből feltankoltuk és már húztunk is a közeli MOL kútra. Innen már csak 14 km az 52-es főút, és onnan már csak egy kőhajításnyi a csára. Egyre több sms-t kapunk a csárda előtt csak ránk váró klubtársaktól: kezdenek éhhen halni... türelmetlenségüket megértjük - száguldunk.

Végül majdnem egy teljes órás késéssel érünk a találka helyszínére, ahol már nagyon-nagyon sok tenerés szeme kopog az éhhségtől... nem is húztuk az időt, bevonultunk az étterembe és zaba.

Na, jó előtte Sztiv még próbált egy-két értelmes mondatot mondani... de minket már csak a kaja érdekelt. Igy aztán nem is csodálkozunk azon, hogy pl. amikor Sztiv és Ales klubtagságát kellett megszavazni, mindenki egyöntetűen melléjük állt - és kajára várt...

Na, nem húzom tovább, mert már jó páran türelmetlenül várják a képeket és a videót, itt van - nesztek!

Videó:

Képek: