I. Erdélyi MopedTúra – 2015.
Így látta Tünde
IIIINDULÚÚÚÚNK!!!! 😀 ( Aki ott volt, még most is hallja…! 😉 )
Azzal már tavaly szembesültem, hogy van egy hihetetlen pasi, vhol Szegeden, aki képes többszáz embert kimozdítani a meleg kandalló és a töltöttkáposzta mellől decemberben, a jeges szélben, jégben, hogy motorra pattanjanak, es bejárják a HCC-HO túrát.
Beszélgettünk…, ajánlotta azt is, hogy vegyek egy simsont, mert az 50 köbösökhöz vannak jó programok, és most nyárra még erdélyi túrát is szervez nekik…, -megyek? 🙂
Én meg komolyan vettem a kedves invitálását, mert őt nem lehet nem komolyan venni…
Igaz ugyan, hogy a Simóból Liberty lett, de a legnehezebb feladatnak tényleg, egy megbízható robesz beszerzése bizonyult… A túrán való részvétel feltétele volt még, hogy teljesíteni kell legalább egy moped-rallyt. Pünkösdkor, bár elég kalandosra sikerült, de ezt is kipipálhattam! 🙂
Ezután még próbálkoztam ugyan, hátha, a közben kialakult Csapatból csak egy valaki is reálisan gondolkodik 😉 és kiszavazza a részvételemet, ha másra nem, hát a teljes motorszerelési-
Közeledett az indulás napja, a mocikon meg sorra kezdtek kijönni a javítandó, cserélendő hiányosságok. Az utolsó héten is mindenki még alkatrészekért szaladgált, egyedül Taki motorja várta teljes készenlétben a rajtot, néha csodálkozva meg is jegyezte: – Itt mindenkit meglepetésként ért az indulás időpontja…?!?!? –
(egyébként el kell ismerni, jó szerelőre bízta a járgányát, mert a túrát egyedül az ő mocija bírta végig szerelés nélkül) .
Így történt, hogy jún. 23-án már ott voltunk Takiéknál Szegeden, és élvezhettük a vendégszeretetüket. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mit ígérhetett be 😉 a kedvesének, aki végig mosolyogva tűrte, hogy egy rakás motoros, sáros csizmában betóduljon a családifészekbe, és elfogyassza az általa bepácolt húsokat, a koviubiját… stb.
Roni előtt tényleg le a kalappal, finom volt a vacsi is, köszönjük, a gyerekek meg imádnivalóak!
24-én már, majd egy tucat, felturbózott mopedes lépte át a határt, hogy meghódítsa a Partiumot!
Részletekbe nem is bocsátkoznék, mert akkor folytatásos regényt kellene írnom…, az útvonal, és egyéb statisztikai adatokat majd a FőszervezőÚr leírja 😉
Számomra az elmúlt hét rendkívül sokqt adott. Nem csak azért, mert mindennapját motoron tölthettem, ami persze önmagában is mámor, és a túra nomád jellegét tekintve, a motoros ,,szabadság érzet,, egészen a csillagokig ért 😉 de olyan csodás helyekre jutottunk el Taki vezetésével, amiről sokan nem is tudnak!
Bármerre jártunk is, nyugodtan rá bízhattuk magunkat, mert minden esetre volt egy B, majd egy C terve is, akár útvonalat kellett módosítani, akár sátorhelyet, benzin ( jó, ez nem mindig jött össze, tekintve a helyi sajátos viszonyokat 😉 … , volt, hogy őzgulyást 😀 vacsiztunk spontán, mert találkozott a faluban az egyedüli magyarral, aki a vállunkon sírva mesélte, mennyire örül, ha az anyanyelvén beszélgethet. Ennek örömére el is készítette nekünk a reggel elejtett őzet. 🙂
Azt a semmi máshoz sem hasonlítható érzést is Takinak koöszönhetjük, amikor még újra és újra átéled a tegnapi élményeket, és próbálod elraktározni, de már mosolyogva ébredsz napfelkeltekor a sátradban a tehenek kolompjára, készen állva az újabb kalandra. 🙂 Én is az aktív kikapcsolódás híve vagyok, de ilyen élményekben gazdag hetem már régen volt.
Mikor nekivágtunk az útnak, a kis csapatban mégcsak egy volt a közös, mindannyian magunk mögött tudhattunk már legalább egy moped-rallyt. Néhány nap múlva azonban már egymást megismerve, -segítve, összekovácsolódva, egy fantasztikus CSAPAT gurult az utakon, hogy nagyrészt off-road módon, smmotorokkal meghódítsa az erdélyi csúcsokat! A kételkedés is gyorsan eltűnt a szemünkből, és már mi is elhittük, amit eddig csak Taki tudott ;), hogy valóban teljesíthető ez a túra ilyen módon, ilyen gépekkel! Pedig, az égiek sem voltak hozzánk túl kegyesek, az első naptól kezdődően folyamatos eőzésben, ködben csapathattunk… 🙁
Felemelő érzés volt megtapasztalni azt az önzetlen segítségnyújtást is, akár nekem, akár másnak volt szüksége rá, és a srácok ott voltak, és tudtuk, hogy számíthatunk egymásra.
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy ott lehettem, hogy részese lehettem a CSAPATnak!
Nélkületek ez nem sikerülhetett volna!
Köszönöm Takinak a meghívást, azt hogy kitalálta és megvalósította ezt a túrát, és azt, hogy megszavazta számomra a bizalmat a részvételre! Nem lehetek elég hálás azért sem, ahogyan végtelen türelemmel, a Nagy Biharról segítette a lejutásomat, végig biztatva, előttem gurulva mutatta az utat, közben még a kövektől és farönköktől is megtisztította nekem :). Nem szereti, ha ilyennek látjuk, de ez is Ő 🙂 (most is csak azért merem leírni ;), mert fájó lábbal, kissé kómásan, nem tudtam volna lejönni nélküle…)
Örülök, hogy megismerhettelek Benneteket! Sanya, Taki unokaöccse, akitől nem lehetett olyat kérni, amit ne csinált volna meg azonnal, Andi, a barátnője, kinek a kacagásától zengtek a hágók, Gyuri, Szidi férje ;), amíg ott volt, finom házi szalámijával kényezetett bennünket, Peti, aki félkézzel emelgette a robeszokat és támogatta a csapatot, Tomi, akire mindig mindenki számíthatott, Jani mosolyától bárki jobb kedvre derült, és neki köszönhetjük az online csoportot is, Lacika bárhol szétszedett és megszerelt bármit, Krisz a tapasztalatával és hozzáértésével szintén nélkülözhetetlen tagja volt a csapatnak, és Laci aki a jelenlétével még inkább felerősítette ezt a sok-sok pozitív élményt. BTomi sajnos előző héten lesérült, így nem gurulhatott velünk, de az első napokban autóval segített bennünket.
Jövőre?
Veletek?
Ugyanitt??? ( vagy akár máshol :))
INDUULUUUUNK??? 😀
U.i.:
A kételkedőknek: Igen, kisköbcentis, rendszám nélküli kismocikkal is eljuthatsz bárhová, ha hiszel benne, vagy ha ott van Taki, aki elhiteti veled!!! 😀
Összefoglaló videó:
Egy kis videó Sanyika kedveséről a túrán készült jelenetek alapján:
Egy nagyon-nagyon hosszú videó, csak nagyon kitartó és túlélő csomaggal felszerelt érdeklődőknek:
