2020 Mopedrally – Bencsik Tomi tollából

 

 

Régóta vártam már hogy legyen egy kis mocorgás, hisz március óta gyakorlatilag karantén helyzetek  voltak. Sok jó program el maradt , de bíztam benne hogy a rally csak elodázódik. szerencsére az adódó alkalom sokakat vonzott még igy késve is. Sokat vaciláltam azon milyen gépsárkánnyal vágjak neki a távnak. Sokaktól kaptam az oltást , vagy áppen a cinkelést hogy miért nem ezzel , vagy azzal megyek majd. Egészen az indulás előtti napig nem is volt fix, hogy babettázás vagy robogózás lesz a túrán. Aztán a kapott trekk döntött. Ennyi homokra nem való a babetta. Nem azért mert nem bírná, hanem mert sajnálom szétcseszni a homokban. Igy fogtam a jól bevált robogót, és készítettem alá egy motorszállítót,

 

 

/Igy a felkészülés szellemében nem az amugy tökéletes tereprobogómon agyaltam./

 

Rally szombaton. Péntek dálután , elkerülendő az M0 és az M5 forgalmát inkább korábban indultam Ladánybenére. Korán is érkeztem , Igy sokáig beszélgettünk az Akácos Vendégházban a az elsőnek megérkező Gergővel, és a háziakkal, de lassaskán gyűlt a banda, jöttek az ismerős arcok. Elkezdődtek a sztorizgatások, s az egyre több alkohol tartalmú ital engem az ágyamba parancsolt.

 

Elérkezett a szombat reggel, mivel a környékbeli barátaim idén nem jöttek , magam mentem volna, de megkérdeztem Gonda Tibi barátom mit szólna ha  együtt mennénk. Ismerem gondolkodás módját, rá bólintott. Nem tudta mit vállalt. HIHI. Hát el is indultunk, két robogó. Elsőknek indultunk, mondván délután családi program van, haladni kell, vagy valahol majd abba haggyuk. /még mit nem/. Elsőknek indulva, az első ellenőrző ponton valakik már épp pecsételnek.

 

 

/ez fucsa, volt de ki tudhatja, pedig nem előztek meg minket sehol./

 

Második, harmadik , negyedik ellenőrző pont, ismét előttünk azok, akik nem előztek meg minket. Na mindegy. Szépen lassan kezd melegedni, kezd felszáradni a harmat. már nem csúszkál a moci. Igen, kezd porolni. Jön a szokásos „bassza meg ennyi port” duma. Meg voltak az első esések, az első hopp-hopp túl mentünk esetek. A delelő nap kezdte el venni a figyelmünket néhol. És hopp megint előttünk a leelőzöttek. Kis szerelés a le-le eső légszűrő javitása, aztán nekem az elhajlott első kosár egyengetése. /Nem értem pedig nem is estem akkorát./Már kb a fele táv mögöttünk volt, mikor szerintem a Tibinek is leesett hogy nem is vagyunk annyira rosszak. Kb onnantól éreztem a tempóján, hogy nem akarja hagyni a pozíciót. Húztuk a csótányoknak . Igazán jó tempót motoroztunk, szinte minden terepen. Na jó a mély homokon azért kicsit küzdősebb volt, de haladtunk. Pár erdei terepen ment a matek, hogy na most mégis merre ? Egy kanyarban sikerült addig néznem a navit, mig az út melletti susnyásból kellett vissza kiabálnom hogy ne haggy itt, lent vagyok! Aztán már tényleg a fáradtságtól berohantam egyenesen az akácosba. Vérző örral, és szétcsikart gigával kértem a Tibit hogy ismét menjen már elől. És ismét előttünk azok, akiket le sem előztünk! 

 

Az utolsó három ellenőrző ponton, már durván bántunk a kis gépekkel hogy ne előzhessenek meg minket, de az ideg, szó szó elkapott, mikor csak előttünk volt ismét a SIMSON. Persze az ellenőrző pontok érintése kötelező, de az útvonal csak ajánlott, tehát ha legközelebb igy alakul a gatyát felkötöm jobban. Lényeg hogy az utolsó ellenőrző pont után éppen hogy meg tudtam előzni a FANTOM SIMSONT.  Na de. Lényeg, hogy JÓL MEGMUTATTUK, hogy a robogók akár szériában is tudják .

 

Ja és nem utolsó sorban, Timár Szilvia előtt meg kell hajolnom. Hihetetlen jót menél! Hihetetlen jót mentünk! Köszönjük a szervezést, a szállást, a helyet, kösz mindenkinek a jó bulit !